Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 28. § ga. A felperes ugyanis a házasság megkötésekor nem tudott (nem is tudhatott) arról, hogy az alperes a közös vagyon terhére egy további gyermek után is tartásdíjat fog fizetni. A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a házastársi közös vagyon megosztása során igényelni lehet a különadósság rendezésére a közös vagyonból felhasznált összeg megtérítését. Nem ad alapot a különadósság elszámolásának mellőzésére az a körülmény, hogy a felperes sem a házasságkötéskor, sem később nem tett olyan nyilatkozatot, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a gyermektartásdíjakat a közös vagyon megosztása esetére az alperes különadósságának tekintette. Ilyen nyilatkozat megtételét, amelyet a felperes az alperes második gyermeke utáni tartásdíjjal kapcsolatban a házasságkötéskor még - annak ismerete hiányában - meg sem tudott volna tenni, az igényérvényesítés feltételéül sem jogszabály, sem az említett irányelv nem szabja meg (LB P. törv. II. 20 827/1981.). Elkobzást pótló egyenérték fizetési kötelezettség mint közös adósság A peres felek több évet töltöttek külföldön, ahonnan 2500 dollárt hoztak haza. Ebből az alperes 1976 decemberében és 1977 január havában, tehát még az életközösség fennállása alatt 1300 dollárt értékesített. A büntetőbíróság az alperest az 83