Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31. § (2)-(6) felperessel szemben. A beruházások akkor nem haladják meg a rendes gazdálkodás körét, ha azok nem voltak ugyan feltétlenül szükségesek, de hasznosak voltak. E vonatkozásban azonban azt kell vizsgálni, hogy a beruházások az alperesre nézve is hasznosak voltak-e, s ha igen mennyiben, mert olyan mértékben, amilyenben reá nézve is hasznosak (előnyösek) voltak, megtérítési kötelezettsége fennáll. Ilyen értelemben tehát a felperes igénye nem időelőtti, s az alperes megtérítési kötelezettsége beállhatott (LB P. törv. Eln. Tan. 21 188/1971.). Közös vagyont terhelő adósság rendezésérefelhasznált különvagyon megtérítése Az a telek, amelyen az örökhagyó és a felperes az örökhagyó haláláig, 1965-ig fennállott házassági életközösségük alatt házat építettek, eredetileg a felperes különvagyona volt. 1931 -ben a felperes a férjének ajándékozta a telek 1/2 részét, majd hitelszövetkezeti kölcsön igénybevételével és személyi kölcsönök felvétele útján biztosította a felperes és az örökhagyó azt, hogy az ingatlanon közös otthonuk céljára lakóház épüljön. 1942-ben a felperes az édesanyjával és testvéreivel ingatlanokat adott el, amelyeknek vételára összesen 65 370 pengő volt. Miután a felperes anyja nem tartott igényt az ingatlanok vételárából történő részesedésre, a felperes és testvérei 177