Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31. § (2)-(6) anyagi ügyeiket rendszerint idegen személyek bevonása nélkül intézik. Különösen a megtakarított, a közös lakásban levő készpénz összegszerűségére vonatkozó vita esetén rendszerint csak közvetett bizonyítékok mérlegelése mellett lehet a tényállást megállapítani. Annak eldöntésénél, hogy a feleknek lehetett-e a felperes által a vagyonmérlegbe beállított megtakarított pénze, mindkét félnek az életközösség fennállása alatti keresetét és jövedelmeit, a háromtagú család létfenntartási költségeit az időközi építkezésekhez igénybevett anyagköltségeket, a gépkocsinyeremény-betétkönyvek 15 000 forintos megtakarítását is figyelembe kell venni, de értékelni kell a felek által folyamatosan vezetett „háztartási könyv" tételes bejegyzéseit. A bizonyítási adatok értékelésénél jelentősége van a felek szavahihetőségének is (ÍB P. törv. V. 20 194/1973.). Felelősség a másik házastárs különvagyonáért A Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont természetben kell kiadni, mert az a házastárs tulajdona [Csjt. 28. § (1) bek.]. Ha a házastárs, akinek a másik házastárs különvagyona birtokába kerül, a különvagyon tárgyait bármilyen okból nem tudja kiadni, köteles az ezzel okozott kárt az általános felelősségi szabályok szerint 162