Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt.31.§(2)-(6) annak megkötésekor kellő gondossággal együttműködve kötelesek eljárni [Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése, 205. §-ának (3) bekezdése]. A felperes a perben tévedése alapjaként két körülményre hivatkozott: a szerződés részletes vagyonmérleget nem tartalmaz, továbbá nem rendelkezik a házastársi közös vagyonhoz tartozó több, jelentős vagyoni értékről. A házastársi közös vagyon megosztásáról kötött szerződésnek nem érvényességi feltétele, hogy maga a szerződési okirat részletes vagyonmérleget tartalmazzon, hiszen a felek ennek mellőzésével is rendelkezhetnek - igényeiket kölcsönösen felmérve és átgondolva - vagyoni viszonyaik rendezéséről, amelynek eredményeként csupán a jogokat és kötelezettségeket (a megosztás végeredményét) foglalják írásba. Ami a felperes további érvelését illeti, a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból tényként állapítható meg, hogy szerződésük egyes vagyoni tételekről és igényekről nem tesz említést. Az a körülmény azonban, hogy a felsorolt tételeket a szerződés tételesen nem tartalmazza, nem jelenti azt, hogy azokat a felek a vagyonmegosztásnál nem vették figyelembe. A szerződést szerkesztő ügyvéd tanúvallomása szerint a felek azzal keresték fel őt, hogy megegyeztek, és komplett egyezségüket kérték írásba foglalni, egyikük sem tett említést a kihagyott vagyontárgyakról, illetve igényekről, vagy más vitás kérdésről. A felperes a szerződés 3. pontjában maga nyilatkozott úgy, hogy a 300 000 forint átvételével mindennemű, a házastársi vagyonközösségből származó igénye 141