Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31. § (2)-(6) teljesen és véglegesen kiegyenlítést nyert és az alperessel szemben a jövőben ilyen jogcímen nincs és nem is lesz követelése. A felperes nem hivatkozott rá és fel sem tételezhető, hogy a felperesnek e nyilatkozata megtételekor nem lett volna tudomása olyan jelentős értékű meglévő vagyontárgyakról, mint pl. a takarékbetétkönyv és a személygépkocsi, és ne említette volna az ügyvéd előtt, ha ezzel kapcsolatban vita van közte és a volt felesége között. Azt, hogy a felek ezeket a vagyoni értékeket a szerződésben tudatosan nem részletezték, az is alátámasztja, hogy nem említették meg az alperesnek a lakásra fordított nagyösszegű különvagyonát és annak megtérítéséről sem rendelkeztek. A per adatai alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperesnek a szerződés 3. pontjában rögzített kijelentése valós: a felek a vagyonközösségből eredő minden igényüket rendezettnek és elszámoltnak tekintették, és abban mind a felperes keresetében felsorolt, mind az alperes ellenkérelmében említett tételeket figyelembe vették. A kifejtettek értelmében a felperes jogilag értékelhető tévedésben a szerződés megkötésekor nem volt, és így a szerződés megtámadására vonatkozó igénye alaptalan (LB P. törv. II. 21 030/ 1989.). 142