Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) Az életközösség ismérvei A házastársi életközösségnek, vagyis az együvé tartozásnak az ítélkezési gyakorlat szerint három alapvető ismérve van: a közös háztartás (együttlakás), a közös gazdálkodás és benső házasélet (nemi élet). A közös háztartás a felek tényleges együttlakását, életvitelszerű közös életét (együttes étkezés, pihenés, háztartásvezetés stb.) jelenti. Ettől a feltételtől az együttlakást akadályozó tárgyi körülmények (pl. katonai szolgálat, tartós betegség gyógykezelése, vidéki vagy külföldi munkavállalás stb.) miatt el lehet ugyan tekinteni, az adott esetben azonban a felperes és az alperes együttlakását gátló ilyen körülményekről nincs szó, a felperes munkavállalásával kapcsolatos nehézségek ilyennek nem tekinthetők. A közös gazdálkodás a házastársak által együttesen kitűzött célok érdekében való közös munkálkodást, vagyis azt jelenti, hogy a házastársak a saját és gyermekeik életviteléhez szükséges anyagi javak megszerzéséhez megkívánt gazdasági feltételeket közösen biztosítják. Az adott esetben az életközösség fennállásának ez a feltétele sem állapítható meg, mert a felperes az alperes és a gyermekek más városba költözésétől kezdődően a keresményével, sőt a gyermekek családi pótlékával is maga rendelkezett, s a gyermekek tartásához semmivel nem járult hozzá. Az alperes a saját és a gyermekek eltartásáról egyedül gondoskodott és az üzleti tevékenységet is önállóan látta el. Az, hogy a felperes az alperes üzleti tevékenységé10