Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)
Csjt. 30. § A bíróság a házasságot 1983-ban felbontotta. A felperes az I. r. alperes magatartása miatt a lakást kénytelen volt elhagyni. Az I. r. alperes az ingatlan tulajdonjogát 1984. február 20-án kelt adásvételi szerződéssel leányára, a II. r. alperesre átruházta. A felperes az I. r. alperes különvagyoni ingatlanán a házastársi vagyonközösség időszakában végzett értéknövelő beruházás folytán az aggálytalan szakértői vélemény szerinti mértékben 80/ 856 résztulajdonjogot szerzett. A felperes a közös vagyon megosztása során e tulajdoni illetőség pénzbeni megváltását igényelte: az említett adásvételi szerződés tehát ennek az igénynek a kielégítési alapját vonta el. A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A második bekezdés értelmében, ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ennek a törvényhelynek a megfelelő értelmezéséből következően a felperes vagyonközösségi igénye kielégítéséért nem az ingatlan tulajdonjogát megszerző II. r. alperes, hanem az I. r. alperes felel, aki a perbeli ingatlan elidegenítésével a felperes kielégítési alapját elvonta. A szerződés viszonylagos, vagyis a felperes irányában való hatálytalanságának az adott esetben az a jogkövetkezménye, hogy a felperes pénzbeni követeld