Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)
Csjt. 30. § lésének teljesítésére az I. r. alperes köteles, a II. r. alperes pedig tűrni tartozik az I. r. alperessel szemben esetleg behajthatatlan követelésnek az adásvételi szerződéssel átruházott ingatlanból történő kielégítését. Amennyiben tehát az I. r. alperes a marasztalási összeget nem fizeti meg, az ingatlan a felperes követelésének behajtása végett ugyanúgy végrehajtás alá vonható, mintha a szerződést az alperesek meg sem kötötték volna vagyis az ingatlan tulajdonosa továbbra is az I. r. alperes volna. Ebből következik, hogy a II. r. alperes nem kötelezhető arra, hogy az I. r. alperestől esetleg behajthatatlan tartozást a felperesnek, az I. r. alperes „hitelezőjének" - megfizesse és annak érdekében a szerződés által nem érintett vagyontárgya, vagy jövedelme végrehajtása alá vonását tűrje. Vele szemben tehát kizárólag a javára átruházott ingatlanra történő végrehajtás elrendelésének lehet helye, mégpedig abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás (behajtás) az I. r. alperessel szemben igazoltan sikertelennek bizonyul (LB P. törv. II. 20 955/1987.). Egyoldalú rendelkezés közös ingóságokkal Az alperes a perben nem ajánlott fel bizonyítást arra, hogy a vagyonmérleg 9. tétele alatti állatokat az életközösség megszűnését követően mennyiért értékesítette. Az alperes által becsa104