Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjtú. 54. § rán létrejött értéknövekedés. Ez - az építménynek az ingatlanforgalmi szakértő által 160 000 forintban megállapított értékéhez viszonyítva 120 000 forintot tesz ki, amelynek fele, vagyis az egészhez viszonyított 3/14 rész illeti a felpereseket. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Csjt. 54. §-ából következik, hogy a Csjt. házassági vagyonjogi rendelkezései nem terjednek ki a már korábban megszűnt házasságokból származtatott igényekre. A Csjt. visszaható hatályú alkalmazására alapított ítéleti rendelkezés tehát törvénysértő. A Csjt. előtt hatályban volt 1946. évi XII. tc. hatálybalépése előtt megszűnt házasságon alapuló vagyoni igényekre pedig szintén a korábbi anyagi jogszabályokat kell alkalmazni. Az örökhagyó első házasságának megszűnésekor, 1939-ben érvényben volt bírói gyakorlat közszerzemény jellegűnek azokat a vagyontárgyakat tekintette, amelyeket a házastársak tényleges együttélésük alatt akár együttesen, akár különkülön (nem ingyenesen) szereztek. Közszerzeménynek azonban az az értéktöbblet minősült, amellyel a házastársnak a házasság megszűnésekor meglevő tiszta vagyona az ő különvagyonának értékét meghaladta.* Az örökhagyó a lakóházat különvagyoni telkén, az alperesek jogelődjével (anyjukkal) fennállott házassági életközössége alatt építette fel. A házasság megszűnésekor tehát az ingatlan a házasfelek közszerzeményéhez tartozott azzal a feltétellel, hogy annak értékéből a különvagyont az örökhagyó (az alperesek apja) javára kell elszá7