Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjré. 54. § molni. Az érvényben volt jogszabályok szerint ugyanis, ha a házastársak egyikük telkén építkez­tek, és a ráépítés értéke nagyobb volt a telek érté­kénél, az ingatlan közszerzeménynek minősült. Ebben az esetben a telkét vesztő tulajdonos a te­leknek a beépítés előtti értékét igényelhette. Ezért a bíróságnak mindenekelőtt tisztáznia kellett vol­na az örökhagyó és az első felesége házassági köz­szerzeményének az 1939-ben hatályos jog sze­rinti mértékét, annak felét ugyanis az alperesek anyjuk halálakor törvényes öröklés címén meg­szerezték. A bíróság kellő indok nélkül hagyta figyelmen kívül, hogy az alperesek az utóbb lak­hatatlanná vált ház felére még az örökhagyónak a felperesek jogelődjével (anyjával) kötött újabb házassága előtt szereztek tulajdonjogot. Helyes eljárás esetén a bíróságnak e tulajdonszerzés ér­tékét is tisztáznia kellett volna. A felperesek tu­lajdoni igényének mértéke felől csak ennek az értéknek az arányos figyelembevétele után lehe­tett volna megalapozottan dönteni (LB P. törv. II. 20 818/1980.). * Megjegyzés: Ezek a szabályok az ún. közrendűek (volt job­bágyok, városi polgárok, ipari és mezőgazdasági munkások, kereskedők) házasságára vonatkoztak. A nemesek, honorá­ciorok és jászkunok házasságában eltérő szabályok érvénye­sültek. Az 1946. évi XII. tc. a szabályozást egységesítette és a szerzeményi közösséget általánossá tette. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom