Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914
10 nan fakadtak s miből táplálkoztak ? Szilárd hiten s a hitvallók és vértanuk rendíthetetlen meggyőződésén alapuló vallásosságból. Gondos szüleinek s a marosvásárhelyi r. katli. iskoláknak megilletődéssel mondok itt, e ravatal mellett és a tisztelt közönség előtt hálás köszönetét azért a sok tudatos és nem tudatos nevelő hatásért, melyek a vallásos érzést nem az ő egyéniségének külső ékességévé, hanem jellemének alapjává tették. A Somlyói csodatevő Szűz szép temploma s ez a mi kis kápolnánk voltak tanúi mély vallásosságának ; és . . . és tanúi voltak azok a galíciai templomok, melyekben az isteni tiszteletre egybegyűlt székely katonaságot énekével áhítatra hangolta. A szegény fáradt székely a menny örömeit élvezte, mikor Agner zászlós vezetése alatt egész leikéből énekelhette: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátronánk“ vagy: „Aid meg országunkat, mi magyar hazánkat!“ Tisztelettel felsorolt emberi vonásai szolgáltatták az alapot és keretet tanári működéséhez is. A tanári hivatás nagy fontosságával kezdettől fogva tisztában volt. Az emberi művelődés általános céljai mellett különösen a nemzeti cél lelkesítette. Erős volt a meggyőződése, hogy kiművelt értelmű, önzetlen, tiszta erkölcsű, vallásos és mindenben megbízható intelligentia a nemzet ereje. Mert az értelmiséghez tartozó osztály neveli vagy rontja a tömeget. Azért olvasott, tanult, tanított, intett, buzdított, fenyített és imádkozott, hogy iskolai munkájával nemzeti erőt biztosító s néplelkeket nevelő intelligentiát adjon az országnak. Ha eddig csak sejtettük, most, fegyveres küzdelmünknek hol felemelő, hol lesújtó fordulatai között, déli napnál tisztábban ragyog annak igazsága,
