Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909

7

sem volt soha. Szalma- és nádfedél, daróc ruha és barna kenyér az ő osztályrésze; de van egy drága kincse : a haza, s ha van, aki megmondja neki, hogy ez a haza szomorú, beteg, és megmondja azt is, hogyan lehet vigasztalni és mivel lehet gyógyítani, ez a szegény nép kész mindenét, kész vérét feláldozni.

Ébredjetek tehát! „Nem halt meg a leányzó, csak alszik“. Csak munka kell a földnek s akarat a népnek. Alkotmányunk lehet hibás, de emberi mű az is és emberi ésszel lehet javítani. Mit féltek kicsinyhitüek? Ne tekintgessetek hátra, mert megmerevültök, mint Loth asszonya. Inkább előre és mindig előre, mert: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“

Ez a hang a feltámadás harsonája. Széchenyi fújja ezt; a harsona pedig egy könyv: Hitel a neve. Nem közönséges könyv, hanem olyan, minőt égi szellem sugall: a teremtés könyve. Nem kézzel írott könyv, hanem olyan, minőt a Sinai hegyen csak a választottaknak osztogatnak. Csodálatos könyv. Állapotaink sötétségét rajzolja és mégis megnyitja a vakok szemét. Bűvös erejű könyv, mely dühbe hozza a bűnöst, akit szivén talált; de csak azért, hogy azután megtörödve boruljon a próféta lábaihoz, aki nemes elszántsággal hirdeti: „Veszedelmed tenmagadtól vagyon Izrael.“ De hirdeti azt is, hogy a Gondviselés a te kezedbe tette le sorsodat.

Széchenyi ,,Hitel“-e csak kezdete annak a pályának, melyet a szerző 1830-tól 1848-ig nem megfutott, hanem végig harcolt; de többi Írott és alkotott müvei, hírlapi cikkei, országgyűlési beszédei és társadalmi izgatásai csak folyományai és gyakorlati részletezései azoknak az eszméknek, melyeket a „Hitel“-ben hirdetett.

Nyolcvan éve már, hogy Széchenyi „Hitel“-ében lerajzolta nemzetünk bajait, megmutatta reményünk alapját s megismertette a legsürgősebb teendőket Nagy küzdelmeink voltak s nagy megpróbáltatásokon estünk át azóta; de az is bizonyos, hogy a nemzeti fejlődésben, a minden irányú haladásban csodálatos útat tettünk meg. Most már jöhetne országokat és .népeket elseprő vihar, de nyomtalanul, dicstelenül el nem veszhetünk.

Igazságtalanok volnánk, ha azt állitanók, hogy ez