Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909
55 hatatlan rónaságát. Ez már teljesen új volt a mi hegyekhez szokott szemünknek. Hátrányunkra volt azonban, hogy egész kirándulásunkon alig sütött ránk a nap, pedig az Alföld derült nappalon sokkal érdekesebb lett volna. De így is fogalmat szereztünk a rónaság vidékéről. Mily egészen más itt, mint a hegyek között! A vonat is feltűnően gyorsabban jár, mint a hegy-völgyek hazájában. A természet majd egy hónappal jár előbb, mint „Csík országában.“ Leírására igazán művészi toll szükséges. Sehol sem látni semmi dombfélét. Helyen-helyen szemünkbe tűnnek az alföldi tanyák s a rónán legelésző gulyák. Csak amúgy repültünk a rónán s délben már Békéscsabán voltunk, honnan rövid ebéd után folytatva utunkat délután 5 óra tájban Szegedre értünk. Szegeden Striegl F. József állami főgimn. tanár úr szives vezetésével megfordultunk a város legszebb helyein. Megnéztük a nevezetesebb épületeket, átsétáltunk igen szép parkokon. Láttuk a Kossuth-, Dugonics- és Erzsébet-szob- rot. Megnéztük a híres szépségű zsinagógát is, ahol épen vallási szertartást végeztek. Egészen alkonyaiig járkáltunk s nem tudtuk eléggé bámulni hazánk második szépségű városának szebbnél szebb utcáit és épületeit. S este a gyönyörű világításban az utcák sokkal szebbek, sokkal csillogóbbak, mint nappal. Egy nyugalmasan átaludt éjen kipihentük az út fáradalmait. Másnap, május 1-én, felfrissültén folytattuk szemlélődésünket. Szentmise után Mayer Márton állami főgimnáziumi tanár úr szives vezetésével megnéztük a képtárt és a néprajzi múzeumot, hol a legbecsesebb és a legtanulságosabb dolgokat láttuk. S ezzel be is fejeztük szegedi tanulmányunkat s 11 órakor vonatunk délnek haladt a Dunán innen s a Tiszán túl. A Dunán Péterváradnál haladtunk át s változatos tájakon, szép vidékeken robogva át este Zimonyba érkeztünk. Gyönyörű szép sétányon mentünk az állomásról be a városba. Idegen stilusu, de elég szép kis városka. Itt az elhelyezés és vezetés fáradságos munkáját Fülöp János m. kir. főállatorvos úr székely atyafiságos jóindulattal volt szives magára vállalni. A „Hotel Streicher“-ben szálltunk meg. Vacsora után nagy meglepetésünkre megnyitották előttünk a szállodában levő színház karzatát. A színházban
