Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909

56 épen horvát és német műkedvelő előadás volt készülőben. Hallottunk horvát és német szavalatot meg éneket, s láttunk horvát szinielőadást. A városban csak egy nevezetesség van, amely érdekelt minket, s ez a milléniumi emlék. Másnap, május 2-án, ezt néztük meg. Magas dombon áll s a tete­jén levő turul kiterjesztett szárnyakkal néz le a város kör­nyékére. Körülbelül 90 méter magasra emelkedtünk fel a toronyban s láttuk Zimonyt és Belgrádot s a messzeség­ben Pancsovát is. A kilátás pompás volt! Borús idő volt, homályba borult az egész környék s a roppant nagy te­rületre kiáradt Dunának, melyet még a Száva vize is épen e környéken szaporít, nem láttuk a túlsó szélét. Ameddig a szem ellát, mindenütt viz terül el váltakozva a belőle ki­emelkedő apró szigetecskékkel. Délután áthajóztunk Bel- grádba is. Meredek hegyoldalon emelkedtünk fel a Hunyadi­várba. A városban magában nem láttunk valami sok szé­pet. Megtekintettük a konakot, szkupstinát, Mihály feje­delem szobrát stb. A város utcái rendetlenek és piszkosak. Meg sem közelítik Szeged csillogó utcáit. Másnap hajnalban hajón haladtunk Orsóvá felé, ahová délután érkeztünk meg. Mindjárt csolnakra ültünk s át­eveztünk a török Adakaleh szigetre. Itt megnéztünk ne­hány dohány üzletet s a mecsetet. Végig mentünk a szi­get hosszán s a végéről Komjáthy János orsovai polgáris- kolai tanár úr, aki itt szives vezetőnk volt, megmutogatta a Széchenyi-utat s a Vaskapu-szorost. Majd visszaeveztünk Orsovára, hol megnéztük a Korona-kápolnát és a rakodó partot, ahol francia hajók is állottak. Az éjét Orsován töl­töttük s másnap korán reggel Temesváron át Arad felé ha­ladtunk, ahová május 4-én 5 óra tájban érkeztünk meg. Az állomásnál Sima Dezső kir. kath. főgimn. tanár és Hucskó János m. kir. jószágigazgatósági számellenőr urak vártak reánk, akik, valamint Burián János kir. kath. főgimnáziumi igazgató úr, a legnagyobb szívességgel kalau­zoltak a városban s mutatták meg nevezetességeit. Egész kirándulásunkon itt láttunk a legtöbbet. Láttuk a Kossuth- szobrot s a vértanuk szobrát, s mintegy két óra hosszat voltunk az ereklye múzeumban, hol a hazáért vértanúha­lált halt hősök képeit és ereklyéit őrzi a nemzeti kegyelet. Mély fájdalom fogta el szívünket, mikor a vértanuk ereklyéit

Next

/
Oldalképek
Tartalom