Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909
54 a kirándulás kivitelét lehetővé tette. A tanári testület az egyesület alapjából 4, az Imets kanonok-féle kirándulási alapból pedig 1 tanulónak szintén egyenként 33 K-t, összesen 165 K-t utalt ki. A kirándulásban résztvett tanulók 20 K-val járultak a költségek fedezéséhez. Három tanuló az összes költségeket maga fedezte. A kirándulás, amelyben Mayer János, Iványi Antal és Stoiber Ottó tanárok vezetésével 33 tanuló vett részt, ápr. 29-től május 6-ig meg is történt. A kirándulásról az egyesület titkára a következőkben számolt be: „Április 29-én délben az igazgató úr atyai intelmei és utasításai után indultunk el Csíkszeredából az újonnan épült gyergyói vonalon. A látás vágyával s örömmel eltelt lélekkel haladtunk. Már vármegyénk határain belül is találtunk bámulandót és szépet azokban a meredek sziklafalakban, melyek a Grécesenát vezető vonalon szemünkbe tűntek; megtaláltuk a szépet a hégyektől körülvett gyergyói medencében s az alkony rózsás színébe öltözött hegyek közt hömpölygő Maros vizében, melyen egymást érik a hatalmas fenyőfaboronákból összerakott tutajok. Messze vidékre szállítja a Maros a tömérdek fát. Erdélyből kikisért e folyó, melynek eredete Gyergyóban van. Egy-egy kis ideig eltértünk tőle, majd ismét és ismét átrobogtunk gőz- kocsinkkal hullámai felett. Szemlélődésünk a gyönyörű szép erdős-völgyes tájon az éj beálltával megszűnt. Hajnalban már Tövis mellett haladtunk el. Tövisen túl egészen más vidék tárult elénk, mint amilyen ilyenkor Csík. A fák zöld lombbal s kinyílt virágokkal ékeskednek. Mily gyönyörű látvány a reggeli fényben ! A bércek alján az erdélyi fensík, a zöldelő mező, a marosmentí rétek tarka virágokkal ékesen, itt-ott előtűnő sziklahegy és várrom ... mind gyönyörű tavaszi szinpompában. Útunkban érintettük Gyulafehérvárt is, melynek vára messze kimagasló ódon székesegyházával az egész vidéken uralkodik. Telt az idő, múltak az órák ; gyorsan hagytuk hátra egyik állomást a másik után. Erdély bérceinek szemléletéből csakhamar kifogytunk. Csak ha visszanézünk, akkor látunk távolban sötétlő hegyeket, majd eltűnnek a sűrű ködhomályba s nem látunk egyebet, mint az Alföld belát
