Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
33 Zápolya. Valyon kitsoda az háládatlan, F. Herczeg! Adfertur. Lajos. Bebece! állasz mint a Bálvány, el reked szavad oly hertelen... tegyétek le a fegyvert; öltözzetek belé, amit vertetek Lépes édes mézzel eresztett ajánlástokkal. Bebecus. Mü pártütők? mű árulók? nincs hírünkkel'), F. király! Lajos. Még fődőzitek?* 2 3) Olvasd Gilete! ..... »Értyük T uardi! és több Vezérek; hogy kezetekben akarjátok adatni az egész tábort, térés tágas mezőt nyittunk erre, minek előtte le hanyatlik a nap az hegyekre, csak jutalmát tugyuk. Esküszünk erre ég és föld előtt. Bebecus Zápolya«. Bebecus. Esküszöm a felettem dörgő csattogó egekre, f. király, hogy meg sem álmodtam ezt a levelet. Lajos. Nézd az Írásodat Istentelen! kié ez a petsét? Zápolya. Aspicit. Egek, reszketnek minden tagjaim, hideg verítékkel izzad homlokom. Enyim a petsét, meg vallom, tulajdon magam gyűrűin bélyege ez, de nem az én írásom, F. király. Lajos. Kevesset bizonyítál; nem tudódé, hogy a tolvaj gonosság idegen ösvényeken szokott csavarganí. Aki más által viszen véghez valamit, maga vádoltatik arról? Tegyétek le a fegyvert. Bebecus. Hozzá esküttünk, F. király, hogy hazánknak szentélyük velle vérünket egy cseppig. Lajos. Ne őtőly! ne hatoly, meg kell lenni, vessétek kezekre, lábokra a vas lánczokot; a felső fokból ültessétek a tömlecz kelepczéjébe, míg jutalmát veszik alkujoknak.... Vinciuntur. Bebems. Álnok szerencse! így bánsz ártatlan fiaiddal. Uram.... Lajos. Nincs kegyelem! semmi tenger ki nem szapul titeket e főrdőből. Majd el küldöm fejeteket közös barátitoknak... Vigyétek. Bebecus. Győzhetetlen kezedre, utolsó.... Lajos. Meny dolgodra. Bebecus. Ez légyen utolsó ajándéka eddig tapasztalt *) nem tudunk róla semmit. 2) eltitkoljátok, palástoljátok. 3
