Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
33 kovács ébredését, üdvözöljék őt mint királyukat s öltöztessék a királyi ruhákba. Az emberek vonakodnak ezt megtenni, de a király felvilágosítja őket, hogy „mulatságos játékot akar rajta űzni“. (Actus I.) Stasimus türelmetlenül várja András kovács ébredését, miközben megjelenik Congrio, hogy panaszt tegyen gazdája ellen a királynál. Stasimus megígéri neki, hogy mihelyt a király felébred, eléje fogja vezetni. Végűi felébred András kovács. „Fel serkent, vigyázkodik... Néz minden felé, csudálkozik, el bámult magában (törli csipás szemeit), a tollas párnára támasztotta fejét jobb kezével.... visza hanyatlik újra a pap- lanyra.... hoszszan fekszik“. Stasimus elhívja a királyt. Herus (faber). Vég uram! egek, mi dolog ez? (aspicit hinc inde) hol vagyok én? Ez e az én nyugovó helyem, melybe döllöttem volt? ez e az én kender szalma derekajam? oh újság, arany, selyem és tollas paplanyban heverek! mitsoda szörnyű csoda ez? valyon én vagyok-e, aki eddig voltam András kováts? hol vadnak mulató társaim? hol van Gretula feleségem ? hol van Stompháx fiam ? Congrio szolgám ? így tűnődik magában András kovács. Nem akar hinni szemének. A tükörben megnézi, váljon ő-e András kovács. Ekkor megjelennek az udvari emberek, üdvöz- lik és felöltöztetik. Megjelenik a borbély is, hogy megborotválja. Cleobulus. Füsüld; de gyengén bánnyál e nagy felséggel. T o n s o r. Igen rendbe szedem a fel borzatt pilis tollakot. Herus. Jaj! Cleob. Gyengén bánnyál amint mondám te ostoba! nem tudod-e, hogy királyodot füsüllőd. 8
