Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

57 szinüségóvel, az üzletember puritán, száraz pontosságával; a másik feltalálással, tulzás és csillogással, egy spanyol kalandor és lovag nagylelkűségével; az egyiktől fönmaradt Robinson Crusoe, a másiktól Don Quijote. Mert Robinson először is valóságos angol, ki ösztöneiben egészen megrög­zött, mint az Angolországban ma is látható matrózainak és telepítvényeseknek fajában; elhatározásaiban heves és nyers, szivében a biblia híve és egészen protestáns, kép­zelnie és lelkiismerete tompa erjengésben van, mely tulaj­donságok meghozzák végtére is a megtérés és kegyelem válságát; továbbá erélyes, makacs, türelmes, fáradhatatlan, munkára született, a kontinensek lakhatóvá tételére és gyarmatosítására alkalmas képességgel birt, mert ezen egyén a nemzeti jellemvonás mellett az emberi lét legna­gyobb megpróbáltatását tünteti föl és az emberi találékony­ság legfőbb lényegét, az egyént úgy mutatva be, midőn az civilizált társadalomból kiragadtatva és a feltalálásra kény­szerítve saját ereje által annyi mesterséget és iparágat lé­tesít, melynek jótéteményei körülveszik őt, mint a halat a víz, folyton és tudtán kívül. — Hasonlólag Don Quijote-ban, önök megtalálják először is a lovagias és beteg szellemű spanyolt, milyenné öt nyolc század keresztes hadjárata és túlhajtott ábrándozásai tették, de azonfelül az emberi tör­ténelem örök személyiségét is, ki nagyszabású idealista, fenséges álmadozó, de sovány és roncsolt; vele szembe­állítva a hatás emelésére, a józan, földhöz ragadt, minden­napi és nyers Sancho Pansa.“ (Tain H. „Eszmény a művé­szetben“ 47—48. oldal.) A mély és tartós jellemvonásokat feltüntető irodalmi művekről mondja, hogy : „Ilyen fajtájú művek túllépik a századot és népet, mely azokat létre hozta. Átlépik az idő és tér rendes határait; megértetnek mindenütt, hol gondol­kodó emberek vannak; népszerűségük elpusztíthatatlan, tartalmuk végtelen“ (Tain H. idézett műve 51. oldal.) Ha Tain fejtegetéseit szem előtt tartjuk, regényirodal­munkban olyan regényt melyről elmondhatnék, hogy köz­kincset fog képezni, nem találunk. Jókai „Az új földes úr“ című regénye közelíti meg a magas mértéket, mert benne a sa­játos faji jelleg feltiintésével, oly alakokat teremtett meg, hogy műve, mig magyar lakik e hazában maradandó becsű lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom