Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

A regény szerkezete.

Kemény Zs. br. „Elet és irodalom“ című cikksorozatában azt írja : „Fájdalom, a regényirodalom, noha legalább kétszázad óta virágzik, még Aristotelesre nem talált.“ (Idézett műve 101. oldal.)

Ha Kemény élne, ma is ugyanezt mondhatná, mert a regény törvényei, különösen a szerkezetre vonatkozók, ma sincsenek tisztázva.

A regényítészet ma is mostoha gyermeke az esztétikának, jóllehet Schiller azon mondása, hogy: a regényíró az igazi költőnek törvénytelen testvére, a regény rohamos fejlődése által kétes értékű lett. Ma már nagy szellemek is írnak regényt s inkább Madame Stael azon jövendölése teljesülhet, hogy : „A nemzetek irodalmi életüket versen kezdik és regényén végzik“.

Hogy a regény térfoglalása káros volna, mint azt Stael asszony gúnyos jövendölése sejteti, bátran kétségbe vonhatjuk. A műfajok a fejlődő emberiség ízléséhez mérten változnak. Az eposzt elnyomta a dráma, a drámát a regény fenyegeti. De amint az epikai alkotás legkitűnőbbjei ma is kedves élvezetet szereznek ; úgy a dráma és regény remekei, még a falanszter rendszer lakóinak lelkét is gyönyörrel fogják eltölteni. A lirat, inig ember és annak öröme és bánata lesz, semmi műfaj sem tudja elnyomni.

Annyi tény, hogy sok regény esztétikai, különösen formai ízlésünket megrontja, mert szerkezete nincs eléggé kijegecesedve. Mig egy jó eposz, dráma, vagy lírai költemény kettős : formai és tartalmi gyönyört szerez, mert törvényeit is ismerjük ; addig még a legjobb regény is csak tartalmilag gyönyörködtet, mert szerkezetének törvényeiről