Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903
56 Más az ifjú, más a férfiú és más a hajlottkom egyén jelleme. Az ifjú nagyratörő, heves, szenvedélyes, de nem kitartó. A férfi tettre vágyik és higgadt megfontolással mérlegeli a körülményeket. Az öreg tapasztalatokban gazdag tárházából vett tanácsokkal bölcs mérsékletre int, s ha szárnya szegett ifjút vagy a munkája sikerében csalódott férfit szemléli, részvéttel vigasztalja őket s biztatásul mondogatja: „Dúsgazdag bánya a tapasztalás, Melyből sok ember élet-kincset ás.“ Hibát követne el tehát a regényíró, ha indokolás nélkül az ifjút bölcsnek ; az öreget szén vedéiyesnek és a férfiút tettre erőtlennek tünteti fel. A férfit értelme, a nőt érzelme vezérli. Cselekedetüknek rugóit is e sajátos tulajdonságaikban találjuk fel. Eötvös és Kemény mily sok és találó változatát adják a férfi jellemeknek. Jósika a magyar női jellemek rajzában adta megfigyelésének és jellemző képességének fényes bizonyságát. A magas rangú és alacsony sorsú férfi és női jellem mind sajátos. Az első még a szolgaságban is megtartja nemességét, a másodikból, ha bíborba öltözik is, kirí póriassága. Más a tudós érzelem-és gondolat világa és más a tudatlan világnézete. A minek az első örülni tud, az a másikat nem hatja meg; utóbbi hiú örömét az első megveti. A sokoldalú tudással biró férfiúnak a regényben való szerepeltetésénél, vigyáznia kell a költőnek a valószinűségre, mert a tudás sok fáradság gyümölcse. Múltjának bővebb ismertetése nélkül nem indokolt olyan kiváló ügyességű és okosságéi férfiút szerepeltetni, mint a milyet Jókai Bereudi István személyében a „Fekete Gyémántok“-bán rajzolt. így azt a hatást kelti, mint Minerva születésének mithologiája. Az említett követelmények a regényt vonzóvá érdekessé igen de maradandó becsűvé aligha tehetik. A világirodalom úgynevezett „classicus“ remek-művei és Tain H. tartalmas értekezése azt bizonyítják, hogy csak azok a művek maradandó becsűek, melyek egy feltűnő és lényeges jellemvonás feltüntetésével típust tudnak megörökíteni. A típus feltüntetéséről így ír. „De Foe írt kétszáz kötetet és Cervantes nem tudom hány drámát és elbeszélést, egyik a részletek és tulpontos aprólékosságok való-
