Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903
20 rülmények segélyével, gyakran azok ellenére is célja felé törekszik. Néha eléri, máskor elbukik, vagy önhibája vagy a körülmények végzetes alakulása folytán. S mivel nem törekszik az emberi tetterő határait meghaladó cél után, nincs szüksége — esztétikailag szólva — különös természetfölötti segítségre. Azokat az akadályokat, melyek elébe tornyosulnak eszméjének megnyert embertársai ségély ével meg — vagy néha meg nem engedett módon igyekszik elhárítani. S amint rossz vagy jó, vagy legalább jónak gondolt eszközökkel dolgozott, s amint ezeket egy jó, vagy jónak gondolt, vagy a társadalmi rend által épen rossznak tartott eszme megvalósítására használta fel: akként nyeri el jutalmát vagy büntetését a költői igazságszolgáltatásban. A regényben is szerepelhet a véletlen elősegítőleg vagy gátlólag; hisz ennek a mindennapi életben is nagy szerepe van. Különösen szeretik a véletlent a romantikusok. A körülmények szerencsés, vagy kedvezőtlen összejátszása és leginkább az emberi találékonyság azok a tényezők. melyek a hős sorsára nagy befolyást gyakorolnak és mint elősegítő vagy gátló körülmények szerepelnek. Azonban alkalmazásuk csak addig jogosult, míg a valószínűség határát túl nem lépik és a „deus ex machina“ érzetét nem keltik fel; mert ellenkező esetben a hős cselekményének beszámíthatóságát befolyásolják. Az emberi találékonyság igen szép példáit találjuk Jókai Mór regényeiben. írónk az ilyen furfangok kitalálásában valóságos ezermester. Nehány példát „Damokosok“ cimű regényéből idézek. Kemény Jánossal együtt tatárfogságba került Domokos is a lófők vezére, ki megbízza hadnagyát, Cirjék Boldizsárt, hogy a nála levő kincset vigye haza feleségének, hogy legyen miből a váltságdíjat kifizethesse. Cirjék mielőtt elindulna, csizmája sarkát farkas hájjal keni be, mitől lova szaladóssá lesz, az őt üldöző tatárok lovai pedig semmiféle képpen sem akarnak a farkas szimat után szaladni, s ha mégis közelébe jutnak, horkolnak, ágaskodnak s megvadulva levetik gazdáikat. A tatárok nyilazni kezdik Boldizsárt, mi ellen úgy védekezik, hogy bundáját vízbe mártja, szőrös felét kifelé fordítja, s ez a nagy hidegben csonttá fagy,
