Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

17

melynek ez idő szerint csak a tatárok voltak nyílt barátai. Egyre-másra küldözgette követeit az erdélyi fejedelmi udvarba segítségért, de a fejedelem csak huzta-halasztotta a dolgot s hadi erejét készítette, mintha arra számított volna, hogy a svéd király előbb-utóbb szövetségre szólítja fel. Ettől várta fényes ábrándjai megvalósulását.

Némi kilátást hozott erre az 1656. év. Károly szerencsecsillaga hanyatló félben volt; a lengyelek kezdettek magokhoz térni, az orosz, holland, dán hatalmak magatartása egyre fenyegetőbb szint öltött. De ő czélját, mi Lengyel- ország felosztásából állott, el akarta érni s azért megfejthető, hogy Rákóczynak a szövetség fejében némely területekkel együtt a királyságot is felajánlotta. Ez perczig sem habozott az ajánlatot elfogadni; 1656. november 20-án Kolozs-Monos- toron aláírta a szövetségszerződést úgy a svéddel, mint a kozákkal.1) Mindezt a porta és a bécsi udvar tudta és beleegyezése nélkül tette s igy csak önmagát okozhatta e meggondolatlan lépése következményeiért. Elvakitották eddigi nagy sikerei, el családja nagy gazdagsága, de mindez nem tudta megakadályozni, hogy Erdélyre azután be ne következzenek a siralmas napok.

Teleki Mihály, mint testőrkapitány, maga is ott volt abban a hadban, mely a mármarosi Visken egybegyülvén, 1657. január 18-án Lengyelországba indult. Bár mindnyájan nagyon vonzódtak fejedelmükhöz, szivöket önkénytelen borzalom fogta el, midőn a magas hó borította hegyeket látták magok előtt. Az erdélyi hadsereg szine-virága indult el, hogy nagy része a mostoha időjárásnak és a harcznak esvén áldozatul, csak gyenge töredékek jussanak haza. Mindjárt a kezdet kimondhatlan bajt és nyomorúságot hozott a fejökre. Az idő hirtelen meglágyult, a nagy mennyiségű hótömeg olvadozni kezdett, a patakok és a folyók kiáradtak. De pár nap múlva szörnyű hideg lett, megfagyott minden; százával hullott el ember, állat, mielőtt az ellenség földjét meglátta voln. A nyomorúság még fokozódott. Nagy hó esett; egész csapatokat kellett kiküldeni, hogy a seregnek utat csináljanak. A nehéz társzekereket, ágyukat mind úgy kellett

Szalárdi 290-297. 11.

1) Szilágyi S- 15G- s- köv* 11-