Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

86

és gazdagságának a művészi stílus gazdaságával és szabatosságával“.

íme, izlelőül néhány kiszemelt közmondás, mely a népnek a lángelmékre való hatását is fenszóval hirdeti.

„Hadd alább, jó szász.“ Hátrább az „Alma nem messze esik fájától“. „Bagolynak nincsenek sólyom fiai“. „Ember embert, barom barmot nemz“. „Csuda ha félszemére eleget aludt“. (Kinek sok a gondja.) „Addig kell a vasat verni mig tüzes“. „Gubás ebnek fanos eb társa, lator latornak barátja“. „Rozsda nem fog aranyat“. „Könnyen megtalálja zsák a foltját“. „Aranyos kantár szamár fejéhez, bot a tegezhez“. „Úgy illenek egybe mint bot a tegezbe“. „A ki a fejét beakarja töretni mondjon igazat“. „Megvárja a bagariát“. (A kinek okoskodása erőltetett). „Bolondnak fapénz is jó“. „Nem mind arany a mi fénylik“. „Báránygyapjuba öltözött farkas“. „Be csúsz-mász mint tű után a czérna“. Tiszta igazság, hogy Pázmánynak nyelve, korának nemesitett köznyelve.

Balássfy Tamás pozsonyi prépost, majd püspök s Biró Márton veszprémi püspök jeles magyarságu egyházirodalmi munkái is telvék szebbnél-szebb népies szólásokkal, közmondásokkal.

Pázmánynak hatása leginkább Faludinak Írásain látszik. De nemcsak Pázmány magyaros, népies zamatu stilja volt rá nagy hatással, hanem ő is majdnem gyűjtői ranggal kutatgatta, szemlélgette a rejtett kincseket, a gyűjtőitekből uj szólamokat alkotott ritka tehetségével. A népnek erőteljes, de itt-ott még érdes nyelve átment az ő kiváló nyelvérzékének szűrőjén s valósággal megnemesedett.

Róla Írja Révai: „Azok a tanuk benne, kik őt közelebbről ismerték, hogy ő elszokott volt a köznép és cseléd közé járogatni csak a végett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván igazabban kitanulhassa a tulajdonabb magyar szókiejtéseket. A miket észre vett aztán fel is szokta nagy gonddal irogatni. Egy különös jegyzőkönyve volt tele mindig ily összegyűjtött kincsesei. Legszámosabbak benne a magyar közmondások“. Ugyancsak Révai mondja pásztor- költészetéről a következő jellemző szavakot: „Ő nála nemcsak igazi pásztorok, hanem még magyar pásztorok járják a magyar mezőt s a magyar erdőt“.