Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

Ugyancsak nagy hatással volt a népies költészet Mikes Kelemenre is, ki bujdosásában, idegen földön is mindig megmaradt magyarnak s a háromszéki kicsiny falu gyermekének.

Vagy tán nem a nép szivedobbanása hangzik e zamatos leveleinek minden sorából? Vájjon nem a népköltés diadalát hirdetik-e munkáiban eléggé gyakori népies szólás- módok közmondások?? „Ki a hideget adja, mentét is ád neki“. „Kezébe szakadt az ág“. „Nincs roszszab tánc a baráttáncnál“ (a tűrésnél). „Barátságban egy kis veszekedés olyan jó, mint az ételben a bors“. „Ki keveset kíván, kevéssel beéri“. „Azt nem igazán mondják, hogy gazdagot keres a köszvény, mert úgy a mi urunkra rá se nézett volna“. Vagy más helyt: „A fazakas akaratján kell járni a fazéknak és azt nem mondhatja a fazekasnak : miért küldöttéi engem Dri- nápolyba?“

Mikes mindig szive szerint őszintén és egyszerűen, a jó székely nép egyszerű tiszta nyelvén beszél. Leveleinek jóízű népies zamata volt főleg az a mi annyira megtetszett Vörösmartynak, kinek legkedvesebb olvasmányai azok valának.

Dugonics Andrásnak 40 évi munkája, mely alatt szorgalmason gyűjtötte a népköltészet elszórt kincseit Írásainak nyelvezetére és magyaros zamatára is jótékonyan hatott.

A müveiben található magvas axiómákat, csattanós igazságokat, életrevaló elveket javarészt a nép ajkáról leste el. Hasonlatai meglepők. Müvei egy fényes tűkörlap, melyen magyar nép érzelme és eredeti gondolatvilága látszik. Az olyan embert, kiben sokféle gonoszság van igy jellemzi: „Eb is, kopó is, agár is“. A szerencsétlenül járt emberfő mondja: „Által eset, mint Bakó a házán“. (Bakó ugyanis mikor leégett a háza, felsóhajtott: „nó ezen is átestem!“ Ide iktatok még néhány, müveiből hüvelyzett tősgyökeres magyaros mondást, hasonlatot, melyek minden szóbeszédnél hangosabban hirdetik a népköltészetnek jótékony hatását. „Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor aluszik“. „Nin- csenen veszi a semmin adottat*. „Ígéret adományt vár“. „A vak koldusnak is az alamizsnán a szeme“. „Verebek vannak a süvege alatt“ (nem köszön). „Lusta Kati rest