Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

4

IV. FEJEZET.

A székely község elveszti nemességét. János Zsigmond tömegesen adományozza a jobbágyokat. A köznép sérelmei. Az 1571. és 1575-i felkelés. A régi szabadság megszerzése és elvesztése Báthory Zsigmond alatt. A nemesség boszuja 1596-ban.

Az 1557. februári és 1558. júniusi gyulafehérvári országgyűlések határozatai és Balassa Menyhért bujtogatása megtennék gyümölcseiket. A felkelés hamar véget ért, hogy helyet^adjon a megtorlásnak.

János Zsigmond jun. 20-ra Segesvárra országgyűlést hirdetett, melyre a főnépet és a lóföket fejenkinti megjelenésre kötelezte, mig a köznépből székenkint 16-ot rendelt be, hogy megértse a támadás okait. A támadás előidézői Lázár István, Kornis Mihály, Farkas Pál, Lázár János, Ber- nád Ferencz, Benedek Geréb, Kátai Ferencz, Kátai György és Andrási Márton fogságra vettettek, Gyepesi Ambrus és Székely György nyársba vonattak.1) Ezen országgyűlésen a székelység is beadta panaszait, felsorolta sérelmeit, melyek miatt a felkelés történt. Okai mindennek a fejedelem tisztviselői és a nemesség. Amazok, ha valaki adóját (rovatai) pontosan meg nem fizette, mindjárt lefoglalták birtokát s földön lakót (jobbágy) hoztak rá. Folytonos és tűrhetetlen adóval sarczolták a népet úgy, hogy annak összege 50—75 frtig emelkedett. A nemesek (főnép) a tisztviselőkkel egyet‘) Borsos Sebestyén krónikája Mikónál Érd. Tört. Ad. I. 19., gO-ik 11,