Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898
— 23 értve megakadályozták az igazságszolgáltatást. Onkényiilog rettenetes bírságpénzt szednek, lefoglalják a székely birtokokat. Ha ispánjaik, hadnagyaik peres ügyekben járnak, rettentően huzzák-vonják a népet, s a tizedszedés alkalmá- mával a legnagyobb igazságtalansággal járnak el.1) Még csak az uzsorát kell hozzávenni, melyet a nemesség a nála elzálogosított birtokkal űzött, s előttünk áll teljes valóságában 1562. János Zsigmond gyökeresen akarta orvosolni a bajt. Hogy ezután minden lázadásnak elejét vegye, megújította az 1557. febr. 6-i törvényt a székelység fő- és jószágvesztését illetőleg. Meghagyta a főnépet és lófőket szabadságukban, kivette a dézmafizetés alól, de jobbágyaik (földön lakók) rovás alá esnek, ők magok pedig jó lóval, sisakkal, pánczéllal, paizszsal, kopjával felszerelve tartoznak harczba menni. A lófök 1, a főnép 2—5 lóval készülnek fel, egy hónapig saját költségükön élnek, azután hópénzt kapnak. A közszékelységet e kifejezéssel „Az székely község mi szabad birodalmunkban légyen“, a fejedelem jobbágyaivá tette. Rendezte az igazságszolgáltatást, a felebbezést a székek helyett közvetlenül a fejedelemhez utasítá. Megtiltotta a sarczolást, de elrendelte a porták összeírását. A székely sót fejedelmi jövedelemnek lefoglalta.2) Ezen intézkedés korszakalkotó a székelység történetében. Megszűnt a harmadik rend, a község nemessége s mint jobbágy azután adó- és tizedfizetésre köteleztetett s eladományozható lett. A fő- és jószágvesztés miatt a Székely- földön is életbe lépett a királyi jog. A felkelés következményei tehát legerősebben a közszékelységet s általánosságban az egészet sújták. Innen kell megmagyarázni, hogy különösen a közszékelység ezután minden alkalmat megragadott, hogy nyomasztó sorsán segítsen s régi nemesi szabadságát visszanyerje. Az a harminczhét év, mely ez időtől fogva Báthory Endre bibornok haláláig eltelt, egy folytonosan forrongó ') Ősik- és Gyergyó panasza, Székely Oklevéltár II. 178—180. II. J) János Zsigmond válasza a székelyeknek. Segesvár, 15(12. jón. 20. Érd. Orsz. Emi. II. 202—208, 11.
