Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896
— 56 — E nemes gondolkozás mellett, mely jellemének egyik szép vonása, csak sajnálni lehet, hogy a történetírók egy részének hibája alól menekülni nem tudott. Azok, kik családjuk történetével foglalkoznak, valamennyien egy közös hibába szoktak esni: messze eső századok ismeretlen homályaiban keresik őseiket s minden mesét hajlandók valóságnak elfogadni. Apor is ezen közös hibát nem kerülhette el. Igaz ugyan, hogy a mendemondák alól némileg szabadult, de a merész feltevéseknek épen nem ellensége. Nem elégedett meg a történelem Aporjaival, Oporjaival, Oupor- jaival, hanem engedve a családi büszkeség csábitó kecseg- tetéseinek, az Aporokat egyenesen Árpádtól származtatja.1) Mindenesetre kissé nagy merészség, de a melyet némiképen indokol a családi elfogultság. Az említett kitűzött czélnak, mely a család régi nemességének bebizonyítása, némiképen megfelel a Lusns mundi. Szerző először is a család történetével foglalkozik, melyet a 25. lapig s ezen túl a 31—46. lapig tárgyal, a mű többi részét a rokon családok (Donáth, Imets, Báthori, Bánffy, Mikó stb. stb.) ismertetése s a rokonság levezetése tölti be. Ez nagyjában a mű tartalma. Mindjárt az Apor-család történeténél feltűnik két dolog; egyik az, hogy szerző nem veszi tekintetbe a gyulafehérvári káptalan kiadta oklevelek adatait, a másik a kellő rendszer hiánya. Az elsőt illetőleg Apor legnagyobb részt a családi hagyományra támaszkodik, mely pedig különösen a XIV. században nem egyezik meg teljesen az oklevelek adataival úgy, hogy ezek beillesztése a családi leszármazásba némi nehézséget okoz. Nagyobb baj, mert a mű szerkezetével áll kapcsolatban, a kellő rendszer hiánya. Erre nézve legyen elég egy jellemző példa. Apor a családi történettel egészen a saját koráig halad,2) itt egyszerre megszakítja előadását, átmegy a Báthori, Petki stb. családokkal való rokonság kimútatására,3) ezután *) *) Apor munkái 13, 14. 1. 2) U. o. 25. 1, 3) U. o. 25—31. 11.
