Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896
— 57 ismét visszatér nagyapjára s ettől kezdőelőleg részletesebben, mint előbb, folytatja a család történetének tárgyalását. Ez az előbbivel együtt nem nagy s ha leszámítjuk a gyula- fehérvári káptalan oklevelét, az egész műnek mintegy felét teszi ki. A mű másik felét a rokon családok tárgyalása foglalja el. Itt nem elégedik meg a rokonság leszármaztatásával, hanem itt-ott a családok történetével is foglalkozik s többször hivatkozik a már említett forrásokra. (Bonfini, Istvánfi stb.) Apor tehát művében elég egyenletesen halad; egyformán részt ad a család története mellett a rokon családoknak is. Ezen eljárás általában nem történik a mű szerkezetének hátrányára s ha leszámítjuk a már említett rendetlenséget, az egész műről be kell ismernünk, hogy nagyjában megfelelt a kitűzött czélnak. Kimutatta a család régi nemességét, a legelőkelőbb erdélyi családokkal való rokonságát, hogy az utódok kellő tájékozást nyerjenek. Igaz, hogy nemcsak a család története lehetne rendszeresebb, hanem a rokonság leszármaztatása is, de e hibát menti azon körülmény, hogy munkája nem a nyilvánosság számára, hanem kizárólagosan a család használatára készült. E dolognál kissé meg kell állapodnunk. Apor ugyanis átok alatt hagyta meg utódainak, hogy e munkáját ne adják ki, hanem a családban őrizzék meg.1) Miért tehette ezt ? (3 a mű megírásában óvatosan került mindent, mi más családok rovására emelte volna fel az Aporokat, hanem tárgyilagos kívánt maradni.3) Ily módon fel sem tételezhető, hogy a más családok mellőzése bírta volna rá a tiltásra. Az okot tehát máshol kell keresnünk. Némi eligazodást Apor ad; ő maga müve egyik helyén az utódai bocsánatát kéri,3) hogy jobban nem terjeszkedett ki az ősök tetteire. Ha e körülményt figyelembe veszszük, be kell látnunk, hogy a tiltás oka a következő lehetett. Apor kizárólagosan a *) *) Apor mondja. (Klőszó V. 1.) „Precipio ergo sub anathe- mate, nulli extradere huné librum.“ 2) Apor munkái 45. 1. 3) U. o.
