Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1893
Akármiféle ügyről beszélőnek s talán liabozónak szavakat nem kölcsönöz. 39. Azokról, a mik kérkedést, vagy öndicséretet jelentenek egyáltalán hallgat; senkit sem vet meg, sem magát valaki elé nem helyezi. 40. Az átmenő nagyobb elolt felkel, a szembejövőnek helyet enged; az ajtóhoz, vagy a hely egyébh szorulatá- hoz lépő mögött, mig a nagyobb átment, megáll, a hozzá érkező elé pedig az ajtó elé lépik. 41. A mely dolog undorodást szokott kelteni, azt társának sem nem mutatja, sem emlékezetébe nem idézi. 42. Mint a fényűzés, vagy hiúság megvetője, nem különben a tisztaság első rendű művelője nem tűri, hogy öltönye por által szennyezett, vagy rendetlen legyen. 43. Ha orrát ki kell fújnia, keszkenőt használjon ; hogyha az asztalnál történik, a kis asztalkendőt helyezze elébe. 44. Ha annak, a kivel beszél, ruhájára valami szenny tapad, vagy kerül, sem neki, sem másoknak nem mutatja, hanem oly serényen, hogy mások ne vegyék észre, leveszi. 45. Mást sok kérdéssel nem fáraszt, sem annak beszédét nem szakitja félbe, mig egymagára be nem fejezi; kihivólag senkinek sem mond ellen, senkit tévedésről nem vádol. 46. A távol levőkről vagy jót, vagy semmit sem beszél s ha hallja, hogy más becsületével valami ellenkező tárgyaltatik, a társalgást kellemesen másfelé tereli. 47. Asztalhoz menendő, kezeit megmossa, a kellő imákat elvégzi s azokkal végzi az ebédet. 48. Asztalhoz ülvén, az előkelőbb hely után nem lapkőd ; nem először teríti ki az asztalkendőt, nem kap az ételek után, hanem bevárja azt, a ki asztalfőn ül. 49. A kenyeret késsel s nem kézzel, annál kevésbbé fogaival darabolja szét és nem nagy darabokra; s nem csak kenyérbéllel, valamint nem egyedül kenyérhajjal, hanem mindkettővel együttesen táplálkozik. 50. A kenyeret zsiros újakkal érinteni, valamint a már elharapott falatot a közös tálba mártani óvakodik. 51. Nem könyököl az asztalra; történetesen levessel, — 2G —
