Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891
— M A scena secundában tovább fejlődik az Adonias ügye. Két főpap királylyá keni s a kar dicsérő énekeket zengedez tiszteletére. Az interlocutio tertia-ban tanakodnak a fák : Gyalog fenyő: Azt voxolom, legyen fenyőfa a király. Bükkfa; Nem, mert igen szurkos, ha a bársony ruhát Hátára vehetné s az aranyos bundát, Ö hozzája ragad végképpen az, meglásd,' Azért fogadta meg a gyalog fenyőfát. Ki kívánná büdös, szurkos, rósz árnyékát, Sűrű csereklyékkel megrakatott szárnyát, S ha egyszer elkapja, soha többé másra Nem száll a királyság, csak a fenyőfára. A scena térti a-ban Salamon anyja, az Adonias trónra törekvése miatt busongó Bersabee, Náthán próféta tanácsára felkeresi férjét, az alvó Dávidot, ki megébredvén s neje panaszából megértvén a történteket, kinyilvánítja, hogy a trónt senki más nem, csak Salamon örökölheti. Interlocutio part a-ban tovább foly a királyválasztás P i n u s: Ha ugyan nem illet engem a királyság, Szurkos ködmönömhöz nem fér az uraság; Szólj hát gyalogfenyő, ki legyen mü urunk, Aranyos bundát mi ki nyakába adjunk ? G y a 1 o g fenyő: Vélem, hogy a bükkfa lehetne királyunk. Lucstenyő: Nem, mert csak hízóknak való az ő magva. Senkinek nem szolgál, tudom, az ő haja, Még kovácsoknak is megveti furaja, Egyedül kívánja téli tűznek lángja. a gyalog fenyőt ajánlja kiráiynak : Hiszen vagyon néki igen jó itala (A fenyőviz.) Sokak előtt kedves italu pohára, Hát a betegeknek hasznos, jó olaja ! Városokat bejár ennek híres volta. Minden alig kérdi, mi légyen az ára, Mindjárt kifizeti. Bükkfa: ügy vagyon, de igen részeges a leve, Sokaknak reggel is megfájua a feje, Ha néki szolgálván, gyakran élne véle, És úgy királysága szolgálna veszélyre.
