Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

P i n u s : Menjünk vissza tehát és még gondolkodjunk,

A királyság felöl sorsot kire adjunk.

A scena quartában Salamonnak királylyá kenetését látjuk. A quintában trónján ül az uj király s hallgatja az öreg Dávid atyai intelmeit, oktatását; végül a „Cantor“ és „Chorus“ felváltogatott énekekben magasztalják Salamont s ezzel befejeződik a első felvonás.

Az actus secun dús egészen a Krisztus szenvedésével foglalkozik. Összefüggést ez és a megelőző actus között nem találunk, ha csak annak nem veszszük az actust bevezető négy vera- szaku Praeambulumot, mely Krisztusra czélozva, hangoztatja : Immár meglátjátok Dávidnak magzatját,

Jesse gyökerének megújult virágát, ki ellen az istentelenek épp úgy felkelnek, mint Salamon ellen Ado- nias és hívei. Az actusban egy interlocutio is van, melyben megtörténik a fák királyválasztása s a galagonyát (vadrózsabokrot) éri a kitüntetés.

C y p r u a : Ugyan nagy szégyen ez ilyen nagy erdőbe,

Hogy ennyi sok fákból e királyi székbe Senki bé nem illik ebbe a felségbe,

Méltók vagytok azért vettetni a tűzbe.

P i n u s : Az én szomszédomról, nyírfáról mit véltek,

Nem jó lehetne-é, vájjon mit ítéltek ?

C y p r u s : Bolondságot beszélsz, ha ő király lenne,

Betula kisasszony házát sem seperné.

Jövel te tövises galagonya fája,

Parancsolj minekünk, légy erdők királya. Rhamnus: Ha engem királynak választotok, ugyan Végre megbánjátok aztot bizony sokan.

A harmadik felvonás első jelenetében az Isten iránti szeretet, és a Világszeretet párbeszédjét olvassuk.

Amordivinus a Krisztus keresztjére mutatva, könyörü- letre s bünbánatra ösztönzi Amor mundanust; de ennek egyelőre nincs kedve siránkozni :

Mostan csak heába horgássz- én utánam,

Orczátlan, bé nem tész engemet hálódban,

Mi haszna világon nékem szomorkoduom,

Süi ü könyhúllással mindenkor bánkódnom.