Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1882
— 9 tói nyerték, mindenki természetesnek találja, ha tekintetbe vesz- szük, hogy valamint egyéb tudományok, úgy a csillagászat is az északi félgömbön született és nyert kifejlődést. A tavaszponton keresztül menő, vagy rövidebben fődéikor az ég ellentétes oldalán az egyenlítőt éppen az őszponton vágja át, tehát mindkettő egyformán alkalmazható a rendszer kiindulási pontja gyanánt. Hogy mégis a tavaszpontot jelölték ki, azt ismét arra lehet visz- szavezetni, hogy az északi félgömb lakói előtt a tavaszpont kedvesebb, mint az őszpont; mert a pontok között is kedvest és kevésbé kedvest lehet ám megkülönböztetni. A Földre vonatkozó rendszer délkörei a Föld sarkain mennek át, minek folytán ezek a hálózatnak is mintegy sarkai gyanánt szolgálnak. Alaposan kérdezhetjük tehát: hogy vájjon az égboltra kibővített hálózatnak ilyen sarkpontjai hol vannak? Fölkeresésök végett csak a Föld tengelyét kell mindkét irányban meghosszabbítani annyira, hogy az éggömböt átszurja. Az igy talált pontok az ég és a foglalkozásunk tárgyát képező rendszer sarkai lesznek, melyeket a világ sarkainak is neveznek, mert az egész firmamentum ezek tengelye körül látszik forogni. Az északinak helyét az északi félgömb lakója könnyen felkeresheti, ha legalább a Nagy-Medve vagy más néven Gröuczölszekér csillagcsoportot ismeri. Két utólsó kerekét képező csillag egyenes vonallal összekötendő és ez, észak felé mintegy ötszörösön meghosszabbítva, rávezet egy társai közül kiválóbb fényességű (2-d rendű) csillagra, mely a sarktól csak 1° és 36’-nyi Ívvel áll távol és e miatt naponként azt oly kis körben kerüli meg, hogy hetyváltozása a gyakran megtekintő előtt sem tűnik fel. Hogy mégis a sark körül naponként leirt kőrútjának nagyságáról magunkat tájékozhassuk, vegyük tekintetbe, hogy a Nap vagy akár a Hold tányérjának félátméröje kerek számban 15’-nyi szög alatt látszik, vagyis az égbolton lö’-nyi ivet teszi ki. Minthogy a körök kerületei félátméröjökhöz aráuyosok; és mivel az 1° és 36’ a 15’-nek mintegy hatszorosát teszi ki: azért a Hold tányérjának kerületénél körülbelöl hatszor nagyobb kerületű az a kör, melyet naponként a sark körül leir. Ennél közelebb álló és szabad szemmel látható csillag nem lévén, az összes csillagok e körül látszanak forogni; s miután ilyen formán magát a sarkat képviseli, Sarkcsillag nevet visel. A körülötte történő forgást különö2
