Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874
— 5 — cuturgurok) támogatására is; 5G8-on inneu pedig kezet fogtak az attilai hűn birodalom romjain újat alakitó rokonvérü avarokkal. Nem bizonyos azonban, hogy ezeknek kifelé viselt dolgaikban, nevezetesen a kelet romai birodalom ellen folytatott háborúiban részt vettek volna. Nagyon valószínű, hogy ők megelégedtek azzal, ha ős fészkeikben, hol vadászat- és barom tenyésztésből éltek, az avarokkal és ezeknek tán védelme alatt is, másokkal békében élhettek. IV. A VII. században, midőn az avarok kelet helyett inkább Dalmátia, Noricum- és Bavaria-felé intézték zsákmányoló hadjárataikat, székelyeink a feketetengeri és aldunai tartományokba előnyomuló bolgárokkal, s később a chazarokkal jöhettek érintkezésbe. Igaz, hogy ezen népek is későbbi elszlavosodások előtt a hunnokkal rokon ágak voltak s igy ezektől székelyeink békében élhettek; igaz az is, hogy valamint ezen, úgy más vándortömegek terjeszkedési iránya vagy a kárpátháti tartományok, vagy még inkább a Duna medre felé vezetett s igy a Székelyföldet is magában foglaló Dácia (havasi) nem igen esett utjokba: még sem lehet hinnünk, hogy nemzetünk annyi hullámtorkából megmentett léthajóját csak ily esetleges kedvező szelekre bízta volna; hanem maga idején gondoskodott egy lehetőleg önálló állam fenntartása és védelme felől. 1533-ban szerkesztett csíki székely krónikánk, mely egyike őskori történelmünk legbecsesebb kútfejeinek, fentartotta őseink ekkori kormány szerkezetet, melyet röviden ismertetni czélszerünek találok. „Az egész székelység feje volt a nemzet által szabadon választandó főrabonbán, ki egyszersmind a nemzet főbírája és a kereszténység előtt főpapja is volt. Székhelye Budvár volt, melyet Buda első rabonbán még Etele birodalmának romlása előtt épített. Itt gyakorló felségi jogait, melyek mint kormányzói, főbírói, főpapi és hadvezéri jogok, önkényüekké is válhattak volna, ha a nemzeti közgyűlés nem ellensúlyozta volna azokat. A főrabonbán alatt állottak a hat törzs nagy rabonbánjai, kik hadi és polgári főnökük és a hat gyula, kik a törzsek bírái voltak. Ezen hat gyula fölött felebbezési szék gyanánt állott 3 nagy gyula, s ezek fölött a nemzet főbírája. Egy gyula és egy nagy rabonbán alatt is állott 3—3 kis gyula vagy is főharkász. így egy törzsben hat, az összes nemzetben 36 harkász volt, kik albirák voltak. Minden harkász alatt volt 5 kis rabonbán, s igy ezeknek száma egy törzsben hat harkász alatt 30-ra, az összes nemzetben pedig ti törzs után 180-ra ment, kiket a nemzetségi ágazatok szerint alsóbb hadi és polgári főnökökül tekinthetünk; végre minden kis rabonbán parancsolt egy lovag- és egy gyalog-századosnak, és igy a nemzeti haderőnek összesen 360 századosa volt; s ha e név utalása szerint egy százados parancsnoksága alatt 100 fegyverest teszünk föl, az összes nemzeti hadsereg 36,000 fele lovag, fele gyalog vitézből állott. *) Az ekként szervezkedett székely nemzet tehát önálló államot képezett; polgári, hadi, vallási törvényeit szigorúan megtartotta, s midőn ezáltal is magát az Árpád előtti 5 egész század viharain át fenn bírta tartani, politikai érettségének ragyogó bizonyságát hagyta az utókorra. V. A VIII. század eseményeiből sem jegyzet semmit föl évlőibe, a mi hajdankori viselt dolgainkra nézve oly fukar múzsája a történelemnek. Annyit nyugati krónikásokból tudunk, hogy a század végén N. Károly frank király az avarokat roppant harezokban leigázta, keresztény hitre téritette s germán népekkel annyira kicserélte, hogy a legyőzetés után egy embernyom múlva nem lehetett avarjainkat sehol megtalálni. N. Károly fegyverei nem hatoltak innen a Tiszán, s igy székelyeinket az ő háborúi és keresztény polgárosítása nem érintették. E században messze derengett a germán népek sötétlő pogánysága fölött a keresztény művelődés bájkoránya. N. Károly zárdákat, s azok mellé iskolákat állított, melyekben a szabad művészetek taníttattak. Az egyházi és világi költészet, zene, fühlmivelés és ipar virágozni kezdettek. Keleten az arabok is felvirágoztatták a tudományokat. Ily körülmények közt nem hihető, hogy a székelyek közül is kiveszett volna a légi bún költészet, zene és saját írásmód. „Hogy a székelyeknek őseiktől a hunnoktól öröklött saját Írásmódjuk volt, melyet mint a keleti népek, héberek, arabok stb. jobbról-balra írtak és olvastak; hog y ez irás, melynek a magyarnyelv hangjainak megfelelő betűi minden ismert abc-től különböznek, eredetileg rovásban állott, a mennyiben a székelyek ősi betűiket négyszögre faragott hosszúdat! pálezákra szokták róni; hogy ez írásmód a Székely- földön még a XVI. század vége felé is ismeretes és gyakori használatban volt, s csak a XVIII. század első felében, nemzeti tespedésünk e szomorú korában veszett ki a gyakorlati életből: mindezt a Kun László korában élt Ivézai Simontól kezdve le a múlt század végéig a leghitelesebb írók szakadatlan sora hirdeti és bizonyítja.“ **) Ipolyi Arnold ***) mintegy 50 Írót számlál föl, kik a XVI. század végétől fogva a hún-székely irás tárgyával foglalkodtak. De nem hogy székely őseinktől a rovásos irás négyszögletű pálczáiból, vagy egy *) Szabó Kár. kisebb tört. munkái. II. k. 77—80 1. **) Sz. Kár. kis. tört. munkái. II. 189—180. 1. ***) Magy. Mytk. öl7. 1. 1*
