Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874

darabot öröklöttünk volna, hanem sima lapra metszve is igen-igen kevés emléke maradt ezen Írásnak. Egyik volt a csik-szt-mihályi, a másik a csik-szt-miklósi templom felirata, melyeket még a múlt század közepén láttak. ltoppant kár, hogy nem találtatott senki, ki azon egyházak kijavításakor ez emlékek becsét méltányolhatta s fennmaradásuk iránt gondoskodhatott volna! Ma már egyedül az énlaki unitárius egyház deszka mennyezete őriz egy ős székely betűkkel irt föliratot, a régi nemzeti irás egyetlen becses ereklyéjét, melyet a régész annál nagyobb kegyelettel és lelki élvezettel szemlél, minthogy annak eredete ázsiai őshonunkra utal, s használata a nemzetünk írott történelmét megelőző azon századok hemályába vész el, a minő századról jelenleg is szólok; és a mely irás fajunk őskori műveltségének legtagadhatlanabb bizonysága.

YI. A IX. század első fele, mely a rokon avarokat Európa sziliéről elseperte, székelyeinket meg, tartotta az Abulfeda földiró ezen korra vonatkozó geographiájában is előforduló úgynevezett „Székely tartományban“: hogy annak második felében Árpád magyarjaival testvérileg ölelkezve, a jövendő századok sorsát együtt osszák meg.

Emlékeink szerint székelyeink érintkezésbe jöttek a magyarokkal ezeknek Etelközben lett letelepésekor 887-ben; következő évben pedig, midőn a bolgárháboru és kióvi csata után, Árpád fejedelem Hunnia elfoglalására indult, a székelyek fölajánlották karjokat neki a dicső mű megoldásához. Árpád ekkor a székelyek eddigi kormányszerkezetét meghagyta s hat kőre metszett pontban megküldötte Zandir rabonbánnak a híres etelközi szerződéshez hasonló, csak a székely alkotmányhoz idomított alaptörvényeket; melyeket a nemzetgyűlés Budvárban örömkönnyek közt fogadván, fenkölt lelkesedéssel sietett a nemzeti haderő Árpád zászlói alá, részt veendő a régi széles hon visszafoglalásának dicső munkáiban. 889-ben kezdve, mintegy .10 év alatt lön azon Magyarország megszerezve, mely 15 év múlva ezredéves fennállását fogja ünnepelni. E nagy nemzeti ünnepen a magyarok Istene jóvoltából részt veend a székely is, mert fennmaradt róla az emlékezet, hogy különösön Mén-Marót kozár fejedelem leküzdésében s Erdély elfoglalásában is a székelyek Árpád vezéreinek minő vitézséggel sedédkezének. Nem lesz a magyar hazában ama napokban ünnepleni annyi joga senkinek, mint azon ős faj ivadékának, mely az annyi viszontagságot és annyi lakost látott ősi házat, Hunniát, ha abból másokkal osztozni volt is kénytelen, mint házi gazda volt képes átruházni a nagykorúvá lett unokákra! Áldás tehát (és szivünkben folyton égő kegyelet) a 9. század szerzeményeire, melyeket a 19. század a divatos világpolgárság és féktelen szabadelvüség romboló hullámvetései között vajha koczkára ne tegyen!

VII. A X. században, a fejedelmek ezen tettbuzgó, kalandos korszakában, a magyart, mint edzett pezsgő ifjút a harezok foglalkoztatták; de űzte ezeket szükségből és űzte politikából is, mig a század végén a keresztény Európa befolyásának ő is engedett. A székely, mint a maga határai és intézményei között már rég megállapodott és sok mindenféle vihart látott öregebb faj korábban megérett a szelidebb életmód és a k e- reszténység polgárosító eszméinek befogadására. Gyula erdélyi vezér, s Bucsin székely rabonbán fölvették a kereszténységet s a század második felében Hierotheus és szerzetes társai, valamint az erdélyi oláhságnál, úgy a Székelyföldön is nagy hódítást tettek az ekkor sza^adciiíii fejlődött keleti vallás érdekében. Ebben az oláhság nagy része mai napig is megmaradt; a magyar elem pedig csak Szt István után cserélte föl az aztán úgynevezett ó h i t e t a rómaival. Hogy a Székelyföldön a görög papok már egészen otthonosak valónak: látszik a görögös szerkezetű jegyzetekből, melyekből csíki emberek Yacsárcsiban 1533-ban a székely krónikát összeállították.

VIII. A XI. századat a kereszténység küzdelmei, az új hit és polgárosodás vívmányai jellemzik szemben az ős vallás és nemzeti törzs kormányszerkezet több izbeui kemény visszahatásaival. Szt Istvánnak a lázadó erdélyi Gyula fölötti diadalát a székely keresztény rabonbánok hathatós segélye tette könnyűvé. A hagyomány szerint itt Csik-Somlyón, a Kis-Somlyó hegyén, hol őseink Hadúrnak lehérlóval áldozának, Szt Istvánnak Erdélyben jártakor keresztény kápolna emelkedett. Első királyunk Erdélylyel együtt a Székelyföldet is szorosabban tűzte az anyaországhoz. Meghagyta ugyan a rabonbáni alkotmány polgári részét; de a székelyeket a keleti határ védelmének kötelezése mellett, ököradóra és arra is kötelezte, hogy a királyi udvarban 100 lovagot tartsanak. Az I. Endre s I. Béla királyok alatti keresztény ellenes mozgalmak hullámvetései a Székelyföldön is csapkodtak. Bálványos és Ikavárott, a Rákosi pogányvárban és Tiborcz várában stb. még ismétlődtek az ősvallás szertartásai, melyek I. Bélának alkalmat adtak arra, hogy a pogányságnak még jeleit is eltörölje. Megszüntette tehát 1062-ben a székely rabonbáni alkotmányt, annak régi elnevezéseit; a faluk s helységek ős, gyakran igen jellemző neveit „Szentsekre változtatta. Azonban a bálványozó székelyek is régi intézményeik átalakításáért elég kárpótlást találtak a magyar alkotmány aegisze alatt az oly vezérekben, minő Szt László volt, ki alatt sokat csatáztak a keleti rósz szomszédok, a kunbesenyők ellen, és a kit szeretni, bálványozni soha meg nem szűntek, s a kinek lova patkója nyomát Szépviz fölött a kegyelet mai napig is mutatja.