Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874

IX. A XII. században kevés, mi emlékeinkben a székely nemzetről csak szórványoson is előfordul. Annyit látunk II. István harczaiból, hogy ezekben a székelyek az első csatarendet képezik. Továbbá, látjuk, hogy inig a vendégképen befogadott szász faj Szász-Sebest, Medgyest, Szebent és Kolozsvárit építi, s Erdélyben az ipar ágainak eddig nem látott lendületet ad: addig a székelyek védik a hazát a hódítás vágyó görög császárság ellen, majd pedig Kis-Ázsiában már ekkor megismerkednek a török fajjal, mely tőlünk a későbbi századokban annyi hősi vért és áldozatot kívánt. X. A XIII. századnak sok csapását érzettük. II. Endre király alatt részt vett a székely nemzet is egyik keresztes hadmenetben, melyek ezen és a megelőző században a szentföldnek a hitetlen törö­köktől való visszafoglalását czélozták; azonban díjul a rósz kormányzás folytán Ínséget, nyomort és a mindent monopolizáló zsidók zsarolásait nyerte. Nekünk az arany bullára nem volt nagy szükségünk, éppen, mint a német lovagrendre sem, melyet Endre a Barczaságra betelepítvén, azt túlkapásai és a Székelyföldön is tett terjeszkedése miatt kevéssel utóbb az országból kiűzte. IV. Béla alatt a hírhedt mongol-tatár pusztítást kel­lett átélnünk. A borzasztó hordák által régi váraink is — mint Budvár—feldúlattak; de azután a sztléleki s más várak építtettek. Bélával fia V. István is ellenségeskedett, kit mint erdélyi kis királyt székelyeink hathatósan segítvén, tőle Aranyosszéket nyerték, melynek birtokában őket Kun László, kivel a tatárok ellen többször csatáztak, megerősítette. Ez időben építtetett nálunk a régi Mikóvár, a mostani szeredainak helyén, egy magyarhonból származott hasonnevű vitéz által. XI. A XIV. században külebb tágul a nemzet történeti Iátkör. A vegyes házakból származott ki­rályok alatt Magyarország még több oldalú érintkezésbe jött nyugat-felé a műveltebb Európával, kelet-felé közelebb jött nehéz küldetésének — Európának védfalul szolgálni a keleti barbarismus és pogányság ellen, — áldozatteljes megoldásához. A honvédelmi rendszer megváltoztával meging a székely nemzet kizárolagosabb vitézlői állása is; az eddigi lófő és gyalogrend mellett az ősiség behozatalával föl kezd tűnni nálunk is a ki­váltságosok s evvel lassankint a hűbéresek osztálya; s jóllehet a társadalmi viszonyok ez alakulása tüzetesen a vármegyéken érvényesült, mégis érezhető nyomokat hagyott ezen civilizatio a szabad Székelyföldön is. A vajdák és székely ispánok gyakrabban változnak, javak, czimek és czimerek kezdettek adományoztatni, a polgári rend is képződni kezd, a ezéh-rendszer bejő, városok alakulnak, aranypénz veretik, az adózás bő­vebben szabályoztadk, gyarapodik a fényűzés, a régi spártai erkölcsök mindinkább kimennek divatból. A bi­rodalom terjedett, tekintélye N- Lajos és atyja alatt is gyarapodott; de .mindez a nemzetnek igen sokba ke­rült. A székelyek kivált Moldva és Oláhország meghódítása körül, s a k«oi tatárok ellen szerzettek halhatat­lan érdemeket. Volt mivel dicsekednünk; de valódi hasznunk és jutalmunk — az kevés. XII. A XV. század első felét a hivtelenül uralkodó Zsigmond viszontagság teljes, és a másodikét a dicső Hunyadiak fénykora tölti ki. Az előbbi alatt ott küzd a székely Szucsaván, Nikapolynál és mindenütt; de nincs, a ki neki is viszont a keleti szélen az oláh és török gyakori rohanásai s kegyetlen pusztításai ellen segélyére siessen. Erdély nemzetei 1437-ben „unióra“ léptek, melynek főczélja az elhagyatottság e nehéz kor­szakában egymásnak kölcsönös védelme volt. A Hunyadiak korában jobban állt volna dolgunk, ha dicső fegy­vereinket belülről nem tompította volna a magyar faj mételye, a pártoskodás; ha kívülről legnagyobb ellensé­günk a török is nem akkor adta volna buzgó ifjú életerejének, az Alkoránbani fanatismusának s vitézségének legkitűnőbb próbáit. Elég Szt-Imrét, Vaskaput, Várnát, Rigómezőt és Belgrádot; Mátyás alatt pedig kivált a székely nemzetre nézve Moldvabányát, Belaradot és a kenyérmezőt említenem, hogy elgondolhassuk, mennyi áldozatba került más elleneinktől eltekintve csak a törökkel szemben is, a nemzeti létnek és honnak föntartása! Egyéb tekintetben Zsigmond kedvezett a polgári rendnek, városocskákat kiváltságolt részökre itt a Székely- földön is. Mondhatni, hogy tövisek közzé hullottak e nemű czivilizatiójának több termékenységre érdemes magvai. Hunyadi János telepítések által is kívánta fajunkat terjeszteni és gyarapítani; Mátyás pedig igazságot szolgáltatott a primőrök által elnyomott primipillusi és pixiddriusi rendnek. Áldás emlékezetökre! XIII. A XVI. század vi 1 ágfontosságu eseményekkel nyílik meg. melyeknek kis székely nemzetünk nagyon érezte hullámcsapásait; s nem nagyitok, ha azt állítom, hogy c század eseményeinek nem­zetünk erkölcsileg, társadalmilag és vagyonilag csaknem egészen martalékul esett. Kiviláglik ez az egyes na­gyobb mozzanatok érintéséből. Mindjárt nyitányul és igen rósz előjelül az olygarchák önkénye által kihívott székely Dózsa György izzó vastrónba jut. Aztán megfenyítette magát a székely nemzetet is a pórból lett Zápolya; ki tétlenül nézte el, hogy Mohácsnál régi ellenségünk a török önállóságunknak sírját megássa. Most jöttek a nagy val­lási reformatio apostolai. A szászoknak az uj vallás, mely Szászországból indult ki, egyszersmind német­nemzetiségi fogantyúul kínálkozott. Mi ezt nem gondoltuk meg, s nemzetünk a század szellemétől elkábit- tatva, minden uj reformátornak igazat adott; odadobta őseinek szt hitét és lelkiismeretét nyugtalan elmék

Next

/
Oldalképek
Tartalom