Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874

ezafrangjaiért s még azzal sem hízeleghetett magának, hogy az uj tanokat saját fajabeli hírneves emberektől tanulhatta volna meg. A négy vallás politikailag is megosztotta székely nemzetünket, mig a szász szomszéd politikából egy maradt; az oláhot pedig megmentette és megmenti a nemzeti egységnek az őseitől örökölt hitegység. De tán más tekintetben jobban állottunk? Legkcvésbbé. Nemzetünket, mint legtekintélyesebb vi- tézlö elemet előbb Ferdinándék és a Zápolyák, aztán a Báthoriak és Békésiek jól feltudták használni mindott, a hol vért és vagyont kellett áldozni, s mindakkor, midőn arra kevésbbé voltak rászorulva, eldobták, mint a kifacsart czitromot. Ott vannak az l§62-ki segesvári czikkelyek, melyek a Székelyföldre is behozták a királyi jogot s ennek önkénye által a nemzet nagy részét ősi szabadságától megfoszták, szolgaságba sü- lyeszték és a szabad székelyt adományozhatóvá tették. Ott vannak a Becz Pál által lekaszabált Csíkiak, ott a Szamosfalván megcsonkított atyafiak, s ott végre a gyurgyevói nagyszerű ütközetet kivívott, de jogaik iránt rutúl rászedett vitéz ősök. Csoda ezek után, ha Báthori Endre a század végső napjaiban Szt-Domokoson találta dicstelen sírját? S megérdemelte-e a népek e nyomorult sorsa Erdélynek azon önkormányzatát, mely belső pártoskodások mellett a magyar király és török hübér ur között ingadozva, vagy hitvány szolga gyanánt meggörnyedve, vagy álnokul két szint játszva, valódilag önálló és jellemes soha sem lehetett?

Van azonban kedvezőbb oldala is a képnek. Ezen végzetes század fölhiván a különböző eszmék és tanok harczát, a tudományosodás és művelődés lendületet nyert. Több vallásügyi mii mellett, ez időben szedettek össze anyanyelven ősi szokásos törvényeink. Csíki Írástudó emberek ezen század első felében Írták össze a Sándor-féle székely krónikát; Székely István pedig Krakkóban a század közepén magyarnyelven irt nevezetes világkrónikát adott ki.

Nemcsak a kath. őshitnek voltak hő védői, hanem a tanügynek is megalapítói a maros-vásárhelyi és udvarhelyi jezsuiták, a mikházi és csiksomlyói ferenczes barátok. Ma is a székelyföldi ferenczrendi kolostorok jelzik azon demarcationalis vonalat, Marosszéken úgy, mint Udvarhely- és Háromszéken, mely a katho- likus területeket a protestánsoktól elválasztja.

XIV. A XVII. század az erdélyi nemzeti fejedemség fénykorszaka volt, melyben azonban székely nemzetünknek igen-igen sok jutott a czifra nyomorúságból. Bocskai, Bethlen G., s I. Rákóczy György jobbnevü fejedelmeink elismerték ugyan a székely nemzet jogait, de csak papirosán; azonban a nemzet bajai és panaszai mindig szaporodtak. A század elején a Bástahad zsarnoksága, közepén az ozmánok vandalismusa, végén Karaffa kegyetlensége dúlta, gázolta és pusztította életünket és vagyonúnkat. Azonkívül számtalan párt- és honvédelmi háború emészté a nemzet virágát. Mériszló, Goroszló, az Alabor völgye, Szász-Fenes, Nagy-Szőlős, és hogy többet ne említsek, Zernyest, nem kevésbbé gyászos, mint dicső emlékei a székely hősiességnek. Feledtetheték-e e sok bajt Bethlen és I. Rákóczi szebb, de szintén áldozatteljes napjai? melyekben a vitézlő lófő székely annyira kimerült, s elszegényedett, hogy kengyelvas és szijju helyett, váslott kötelet használt az oly vitéz csatákban is, mint a rakamási és az oly mesés gazdagságú fejedelem alatt is, milyen a fösvény I. Rákóczi György volt! Vallási tekintetben ámbár a 50 éves háborúban valamennyi, tehát a kath. székely is protestáns érdekben harczolt, a Protestantismus türelmetlensége zsarnokivá vállott. A század elején Naprágyi Dömötör, a vége felé Ilyés András kath. püspökeink, s időközben a juzsuiták is az országból kitiltattak, s a ferenczesek munkatere is megszorittatott, Ellenben ezen hatalmaskodó psotestantis- mus nem tudta gátolni, hogy Udvarhelyszék nyugati részében egy uj secta a judaizánsoké vagy szombatosoké, ki ne fejlődjék és meg ne szilárduljon, gunyjára a kereszténység haladó eszméjének s székely fajunk természetes józan gondolkozásának. Azonban a tanügy a protestánsoknál Bethlen Gábor és I. Apafi fejedelmek alatt uagy pártolásban részesült. Szerény iskolánk is e század végén, mint középtanoda jelenik meg a helybeli fe- renczrendü atyák vezetése alatt. A tudományosság ágaiban sem maradtak le székelyeink ezen müveit század színvonaláról. A hittudományban Keresztúri, Vásárhelyi, Kis és Káldi jezsuiták, M^aházi .Katona István, Illyés István és András; a történetírásban Lisznyai Pál, Laczkó Máté, Mikó Ferencz, ki a Csíkszeredái várat is újra építette, Nagy Szabó Ferencz, Török Ferencz, Kálnoki István, rákosi Cserei Mihály s mások tisztességére váltak fajunknak. Még megemlítendő, hogy e században, éppen kétszáz évvel ezelőtt jött be Erdélybe, s a Székelyföldre az örmény nemzet, mely. az uj hon geniusát a többi vendég nemzetiségeknél mindenkor inkább tisztelvén, nemzetünk hajiamit egészen megnyerte. E faj előbbi időkben a Székelyföldön csak a kereskedést képviselte és közvetítette; de napjainkban már a birtokot is, kivált Csikban, ő képviseli.

XV. A XVIII. század a Rákóczi forradalommal nyílt meg, melyben székelyeink igen jelentékeny részt vettek. Ezekre nézve legyen elég a holdvilági catastrophát említenem, hol a b. Tige a Guthi által roszul vezényelt székelyeket meglepé, s ágyúival a személyes vitézséget elsöpré. Maros-Vásárhelytt a Székelyföld fővárosa látta fejedelemségét azon nevezetes férfiúnak (Rákóczinak), ki aztán honát, melyet szabadnak akart látni, a szájnkivetéssel volt kénytelen felváltani, s kinek porai nyugtához a Márványtenger zajgó