Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
4 n. Ferdinánd uralma alatt forradalom szervezhetett Erdélyben az Oppelnben búslakodó Izabella érdekében; de a M.-Vásárhelyre gyűlt székolység nem volt hajlandó Dobó István ferdinándi vajda ellen fegyvert rántani, s később hazaoszlott. 1555-ben a ra.-vásárhelyi gyűlés alkotmányos czikkei, valamint különösen a Sz.-Udvarhelytt április 28-kán tartott nemzeti gyűlés teljesen megnyugtatták a székelyek kedélyeit Ferdinánd kormánya irányában. De a m.-vásárhelyi decz. 23-ki gyűlés oly politikát követett, rneiy legalkalmasabb volt a viszonyok egybezavarására, „Nem mondották föl nyíltan az engedelmességet, de János fiának behozatalára minden intézkedést megtettek, kiállítottak 3000 fegyverest s fővezérré Balassa Menyhértet választották, ki alá rendelék a székelyek és szászok kapitányait is.* *) A Zápolya-párt működései elvégre odafejlődtek, hogy 1556. február havaban Ferdinánd uralma Erdélyben egészen elhalványult, s novemberben Izabella újból szervező az erdélyi fejedelemséget. Nevezetes válpontra jutottunk. Arról vala szó, hogy Izabellának „Magyarország törvényesen megkoronázott királyasszonyának“ tegyenek húségesküt, s igy szakítsanak Ferdinánddal s a tényleg is már az ő fején álló magyar szent koronával! A székelyek tehát megtagadták a Ferdinánd ellen Izabellának teendő hűségesküt. Látván ezt Izabella és hívei, az 1557. febr. 6-ára Fehérvárra hirdetett gyűlésen a székelyek ellen azt határozták: „hogy a székelyek és szászok, kik még az ő Felségeik hűségére nem tértek, jóllehet a rendeknek a szász-sebesi és kolozsvári gyűléseken hozott határozatai értelmében megbüntethetek; királyné ő Felsége mégis a reudek könyörgésére nekik, a jövő gyűlésig, halasztást enged s őket megvárni méltóztatik, kik, ha megtérnek, a királyné kegyelmében fognak részesülni.“ Nem lön elég a székelyek hűségét ily módon büntetésre kitűzni, hanem, hogy a legnagyobb rosztőli megfélemlítés által átkényszerittessenek, rólok nélkülök határoztatok: hogy ez napságtól fogva hütlenségi nóta esetében a székelyek is veszítsék el necsak fejőket, hanem jószágukat és minden örökségeiket; hogy a székelység ezután necsak ökör-, hanem pénzadót is fizessen, mint a más két nemzet, 5000 forintot; mi ellen némelyek méltán emelvén szót; határozatul kapák végre, hogy a más*két nemzet végzésének tartoznak engedelmeskedni.* 2) Sőt e gyűlés még Ferdinánd királyra is sententiát mondott; határozván, hogy a római (!) király a szászok között birt jószágait és jövedelmeit is a királyné lefoglalhatja. — Kűri látja mily csapások ezek a székely nemzet ősalkotmánya fáján. Azon vérrel szerzett székely örökséget, melyre egy koronás ki- rajyuruí sem nyujtá la kezet, egy nagyravágyó hiú nő, kit a nemzeti part nem magáért, hanem a ném és török törekvések elleni csóvául hoza be, a maga kezére kaparja, hogy a székely örökösök helyett ke- gyenczeinek adományozhassa; a fejenkint katonáskodó nemzettől, mely Mátyás király és elődeinek az ököradót is önként ajánlá, pénzadót követel és igy a jószág confiscatiója által úgy, mint a pénzadóztatás által a nemzet bizalmát és hatalmas fegyvererejét megrövidíti! Politikailag is balga eljárás! elzsibbasztani egy martialis nemzet véderejét! Humanistikailag pedig ez eljárás a székely ős alkotmány által mindeddig megőrzött „szabadság, faji egyenlőség és testvériség* eszméinek meggyilkolásához vezetett. Midőn tehát a székelyek szivéből a Ferdinánd iránti hűseget nem oly könnyen sikerülne kiirtani, az említett év jun. l-én Tordán tartott gyűlésben Izabella következő Ítéletet mondott fölöttök: „Igen sokan vannak még, kik azon nyolcz hónap alatt, melyeket Fenséges fiunkkal együtt utóbbi bejövetelünk óta ezen országban töltöttünk, a hűségesküt még nem tették le és a rómaiak királya hűségétől még nem állottak el; tetszett azért a rendeknek, a mi és Felséges fiunk akaratának is hozzájárulásával, hogy azok a kolozsvári határozat szerint, általunk szigorúbban megfenyittessenek.“ Izabella azonban a Kendyek, Bebek s mások által támasztott udvari mozgalmak által gátoltatva, mielőtt a székelyeket megbüntethette volna 1559. szept. 15., Kendyék méltatlan kivégeztetése után egy évvel, megszűnt élni. Mindazonáltal székelyeink sorsukat végre nem kerülhették el. III. Anyja halála után János Zsigmond vette át a kormányt, ki bár II. János név alatt királyi czimet használt, erdélyi vazallus fejedelemnél többnek nem tekinthető. E fejedelmi ifjú, ledér anyja mellett, nem részesült kellő nevelésben; a helyett, hogy a katonai és országkormányzati dolgokba avattatott volna jeles férfiak társasága által, asszonyi körökben elkényeztetett, s valláserkölcsi érzés hiányában is szenvedett. így egy valódi fejedelemnek csak vézna alakját vitte a kormány élére. Neki a székelyek nem tetszettek, mert Ferdináud felé tekintgettek és mert annyi viszontagságok után is nagyrészt katholikusok maradván, szálka valának az új tanok hullámai közé sodrott fejedelem szemében. János Zsigmond tehát nem szűnt meg a székelyeket nyugtalanítani s régi igazaikban minden módon háborgatni, szabadalmaikat nyirbálni, vallásukat üldözni. Ez alatt Ferdinánd és a fejedelem közt kenyér*) Szilágyi Sándor Erdélyoraz. Töyt. I. 320. 1. ’) Codex Artie, diet. I. 526.
