Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 31. - Olvassuk: Márk 1013-16.

"(Jézus) ölébe vévé a gyermekeket és kezét reájuk vetvén, megáldá őket." (Márk 10:16.)

Míg a szülők rövid vakáción voltak, én viseltem gondot kétéves és négyéves kis unokáimra. Amint visszagondolok a leánykákkal eltöltött időre, az jut eszembe, hogy a gyermekek milyen csodálatos módon csak a jelenben élnek. A múlt és jövő keveset jelent számukra, a jelen az, ami fontos. És amíg velük vagyok, aggodalmaimat én is félre tudom tenni és elmerülök velük a játék örömében. Élvezettel figyelem a szemükben és arcukon tükröződő gyakran változó kifejezéseket. Néha fáradtság és könnyek hatalmasodnak el rajtuk és ilyenkor ölembe bújnak, hogy megöleljem őket. Addig hintázunk és énekelünk, amíg az öröm visszatér. Minden velük töltött pillanat drága - akár vidám, akár szomorú.

Milyen jó volna, ha én is ilyen könnyen tudnék megszabadulni gondjaimtól! Isten nem akarja azt, hogy a múlt hibáiban éljek, sem hogy a jövő miatti aggodalommal töltsem el az időt. Isten vágya az, hogy örüljek a jelen pillanatnak, az Úr Jézus áldott közelségét érezve. Miért is nem hajtom bizalommal Jézus ölébe fejem, mint unokáim teszik velem? Ott megvan minden, amit nélkülözök szeretet, öröm, békesség, melegség, biztonság. Jézusom, vonj oda! IMÁDKOZZUNK: Drága Úr Jézus, bárhol vagyok, bármit csinálok, örömömnek forrása az a tudat, hogy Te velem akarsz lenni és bővölködő életet akarsz nekem adni. Ámen.- Jézus arra vágyik, hogy közösségünk legyen vele. -Marian Dixon (California)

33