Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 1. - Olvassuk: János 16:25-33.

Jézus mondta: "Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van." (János 16:32)

Egy szép júniusi reggelen lányom hazarepült, hogy átsegítsen életem nehéz korszakán, férjem halála után. Egy hónapnál tovább nem maradhatott velem. Kikisértem a repülőtérre, majd onnan visszatérve rémülten álltam meg a bejárati ajtó előtt. Nem mertem az üres házba bemenni. Eddig még soha nem voltam egyedül éjszaka. Nagy bánatomban majdnem felkiáltottam: Istenem segíts meg! Aztán a zárba tettem a kulcsot, s az ajtó kitárult. Átsiettem a szobákon, s egyenesen a könyvtárba mentem. Ott feküdt az asztalon a családi Biblia. Szinte követelődzve üzenetért nyitottam ki, és szemem megakadt egy versen, amit azonnal megtanultam kívülről: "Imé, eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van." Ez az íge válasz volt arra az imádságomra, amit az előtt az ijesztő bejárati ajtó előtt rebegtem el. Szelíd nyugalom árasztott el, és megbékélve mentem vissza becsukni a nyitva hagyott ajtót. Már harmincöt éve élek itt békességben tudva azt, hogy nem vagyok egyedül - "mert az Atya velem van”. Mindnyájunk számára eljön az óra, amikor egyedül maradunk földi értelemben, ha nem máskor, a halálban. Hiszen még Jézus számára is eljött. Egyedül harcoljuk az utolsó harcot, még ha szeretteink mellettünk állnak is. De mégse... A mennyei Atya mellettünk, velünk van.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, segíts megértenem, hinnem a Te védő és erősítő jelenlétedet. Ámen.- Soha nem vagyok egyedül, Isten velem van.Margit Weir (Kanada)

34