Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

"Légy csendben és tudd meg, hogy én vagyok az Isten." (Zsolt.4:6-10.)

Harminc éves voltam amikor gyermekparalízist kaptam. Amint megbénult kezeimmel és lábaimmal ott feküdtem a kórházi ágyon, ez a vers különös jelentőséget kapott előttem. Nős ember voltam, két kicsi gyerekkel. Állandóan független életet élő, energikus, elfoglalt ember lévén nehezen alkalmazkodtam nyomorék állapotomhoz. Annak ellenére, hogy keresztyén voltam, régebben ritkán szakítottam időt arra, hogy Istennel beszéljek. Csak akkor fordultam hozzá, amikor valamire szükségem volt, amiről úgy gondoltam, hogy egymagám nem tudom elintézni.

Orvosaim azt mondták, hogy kevés megmaradt izmomat ha túlerőltetem, akkor teljesen megbénulok. Nagyon hosszúak voltak a napok, s mozdulatlanul kellett feküdnöm. Ekkor lett Krisztus állandó társammá és barátommá. Sok imádság és három sikeres operáció árán visszakaptam az egészségemet és életem ismét sietős és elfoglalt lett. De most már tudom azt, hogy az Istennel beszélgetésben eltöltött időnek milyen csodálatos íze van.

IMÁDKOZZUNK: Kérlek segíts, Uram, Jézus Krisztus, hogy minden nap rádöbbenjek, hogy mennyire szükségem van arra, hogy időt töltsék veled. Hogy figyeljek arra, amit mondani akarsz nekem. Segíts, hogy megismerjem az örömet, amit a jelenléted okoz, ha a te akaratod szerint élem az életemet.- Isten szól hozzánk, de csak akkor halljuk meg, ha időt szakítunk, hogy figyeljünk arra, amit mond.

28 Carolyn Lott (Tennessee)

SZOMBAT, JANUÁR 26. - Olvassuk: Zsolt.4:6.________