Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

"Hová menjek a te lelked elől?" (Zsolt.l39:7.)

Nem olyan régen kisebb ácsmunkát végeztem egy házaspárnak a házán. Munka közben eléggé leütöttem a ház oldalát. A kár nem volt szembeötlő és először megpróbáltam eltakarni. De végül nem bírtam magamat rávenni erre. Nem tudtam megállni a dolgot és meg kellett, hogy mondjam, hogy milyen kárt okoztam.

Rájöttem arra, hogy gyakran Isten elől akarom elrejteni a hibáimat. Engedelmeskedni akarok Isten parancsainak, de mindig elbukom. Önzésem, vagy hanyagságom bűne néha nyilvánvalóan szembeötlő a körülöttem élőknek. Más bűneim talán nem ennyire könnyen láthatók, mégis mindig megpróbálom őket a többi ember, de leginkább Isten szeme elől elrejteni.

Azért, hogy megőrizhessem a becsületemet és a kötelességemnek eleget tehessek, szembe kellet néznem a hibáimmal Isten előtt és a vevőm előtt egyaránt. Csak ekkor érezhettem meg Isten megbocsátását és lehettem ismét felszabadult kapcsolatban Istennel.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, segíts, hogy megvizsgáljam a szívemet és feltárjak minden gonoszságot benne. Tisztítsd meg a gondolataimat és bocsásd meg gonosz és önző útaimat. Jézus nevében köszönöm, ámen.- Ha odafigyelünk, Isten megmutatja, hogy hogyan tudunk becsületesen élni. -James W. Simmons (Indiana)

VASÁRNAP, JANUÁR 27. - Olvassuk: Zsolt.l39:l-12.

29