Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)
1991-01-01 / 1. szám
SZERDA, JANUÁR 16. - Olvassuk: l.Mózes 1:1-5. "Akik a hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, azok látták az Úrnak dolgait és az ő csodáit a mélységben." (Zsolt. 107:23-24) Sötét, viharos délután volt, s nyomott hangulat fogott el. Apám, aki sok éven át tengerjáró ember volt, egy hete halt meg. Amióta magas kora miatt el kellett hagynia a tengert, boldogtalan volt. Sosem tudott megvígasztalódni. Már esteledett, amikor egy jó barátom és munkatársam hívott, hogy menjek a kórháznak a társalgójába. Azért hívott, hogy megmutassa az alkonyi eget, amely valószerűtlenül gyönyörű volt. A Nap utolsó narancsszín sugarai áttörték a koromfekete viharfelhőket, és különös, vörös fénnyel ragyogták be az egész égboltot. Sokféle úton jut hozzánk Isten vigasza, jelenlétének bizonyossága. Egy barát hivogatásán át, rég elhangzott szavak emléken át, a természet szépségének a nyelvén. Isten mindnyájunkhoz szól, kinek így, kinek úgy, kinek itt, kinek ott. A fontos az, hogy éber, vigyázó szívvel éljünk. Óreá figyeljünk, s az Ő kezéből fogadjuk el az intést is, s legyünk hálásak érte, meglátva benne tettei nagyságát, szerető gondoskodását. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, nyisd meg szemeinket, hogy szereteted jeleit meglássuk, üzeneteidet megértsük. Adj hitet, mert a hívő előtt Te megfejted a rejtélyeket. Ámen.- Isten jelenvalóságának bizonyságai vesznek körül. -Lee Barbara Outlaw (N.Carolina) 18
