Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 17. - Olvassuk: Zsolt.40:l-3.

"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! te kérted volna őt és adott volna néked élő vizet." (János 4:10)

Emlékszem a napra, amikor életem egyik válságos pontjához értem. Szerencsétlen alkoholista apámról megállapították, hogy gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved. Én végre kezeltetni kezdtem magam, s beléptem az Iszákosmentő Misszióba. Lelkileg is növekedni kezdtem s minden egyes nap éreztem, hogy az Úr munkálkodik az életemben. De egyik nap igen megbotlottam. Bűnösnek éreztem magamat, hogy ilyen mélyre tudtam süllyedni.

Mivel speciális laboratóriumi vizsgálatra írt ki az orvos, erre elő kellett készülnöm. Tizennégy órán át se nem ehettem, se nem ihattam. A vizsgálat reggelén rettenetesen szomjaztam. Úgy éreztem, mintha a számat vattával töltötték volna meg. A reggeli áhítatom a Jelenések Könyvéből írt elő egy részt: "Azokat pedig, akik szomjaznak, feljogosítom arra, hogy az élet vizének forrásából igyanak" . Ez a vers számomra azt bizonyította akkor és ott, hogy Isten tudott az én lelki és testi nagy szomjúságomról, ott volt velem, és szeretete elkísért. Jézus az Életnek kenyere s az Életnek vize.

IMÁDKOZZUNK: Uram, köszönöm, hogy értünk kinyújtod szent kezed nyomorúságunk idején. Segíts, hogy értsük és tudjuk befogadni szeretetedet és vezetésedet. Ámen.- Isten lelkem legfojtóbb szomjára enyhülést kínál. -Laura Braunstein (Alabama)