Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 10. - Olvassuk: I. Ján. 4:13-21.

"Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" (I.Ján. 3:1)

Tizennégy évig vasárnapi iskolát tanítottam a templomunkban. Úgy éreztem, már ideje, hogy "nyugdíjba" menjek, s átadjam másnak a gyerekek tanítását. Idegeim kezdték megsokallni a lármát, csintalanságot. Hiába volt minden igyekezetem, hogy türelmes tudjak lenni a gyererekekhez, kudarcot vallottam.

Múlt vasárnap azonban a kis Juliska sebbel-lobbal hozzám szaladt, s kért: "Legyen szíves, húzza fel a zoknimat!". Sose szerettem, amikor valaki megzavart a munkámban. Odanéztem a kis pipaszár lábára, s kelletlenül megjegyeztem: "Miért nem húzod te magad fel?" Majdnem elpityeredett a kis kócos. "Nem tudom, hogy mennyire kell felhúzni!"- mondta. Persze segítettem neki. Még el is mosolyodtam a végén. Kelletlen "szívességemre" a kislány hálásan megölelt, majd megcsókolt. Később megint hozzám futott, s a fülembe súgta: "Szeretlek, Mariska néni!"

Ilyen az Isten szeretete... Nem. Nagyobb. Kibeszélhetetlen. Fiát adta a világnak emberi testben, majd halálba, hogy Ó fizessen helyettünk bűneinkért. És aki ezt a Jézust szívébe fogadja, azokat az Atya úgy tekinti, mint gyermekeit. Tiéd-e már az Ő szeretete, kedves Olvasó?

IMÁDKOZZUNK: Hálával adózunk Néked, Urunk, a Te szeretetedért, hogy az Úr Jézus által gyermekeiddé fogadtál bennünket. Ámen.- Istentől származik minden igazi szeretet.Sara. L. Burg (Ohio)

12