Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 17. — Olvassuk: I. Péter 1:13-21.

,,Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. (Példabeszédek 28:13)

Két gyermek parázs veszekedése közepette egyszer csak kinyílt az ajtó. Belépett az apjuk. Azon nyomban széjjelválasztotta őket. És magyarázatot kért a két lihegő fiútól. Az egyik csak kapkodott a levegőhöz, tehetetlen mérgében, és mérgesen odavágta: „Persze, mert megint ő kezdte!"

Mi is így teszünk... Sohasem a mi hibánk... Sok-sok kifogást találunk. „Éva adott nekem az almából”, a rossz társaság volt az oka, vagy éppen „sohasem tettem volna, ha részeg nem lettem volna." És így tovább...

Jó kifogás sokat ér — mondhatja a magyar közmondás. Isten előtt a mi kifogásaink nem érnek semmit sem.

Gyógyulás és bűnbocsánat csak a töredelmes beismerés után következhet. „Óh, én nyomorult ember!" alázta meg magát Pái apostol. „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened..." ismerte be a tékozló fiú.

Bűnbocsánat arra vár, aki az Úr Jézus elé viszi bűneit, és hittel megvallja azokat. Jézus Krisztusnak vére megtisztít bennünket minden bűntől.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts, hogy úgy lássam magamat, amint Te látsz engem, az én keserves bűneimmel. Bevallom Néked azokat, és hittel lábaid elé helyezem őket, Úr Jézus! Szent véreddel tisztítsál meg. Ámen.

— Jézus, a néki megvallott bűnt megbocsátja. —

Smith L. Róbert (lova)

19