Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1990-03-01 / 2. szám
VASÁRNAP, MÁRCIUS 18. — Olvassuk: Zsolt. 27. „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved,és várjad az Urat.” (Zsolt. 17:14) A tél enyhe volt, kivéve néhány hideg éjszakát. De ezeket is szinte balzsamos, nyárhoz hasonló nappalok követték. A virágpalánták „vidám szivvel" érezték magukat a szokatlan, korai meleg időben. Kiskertünkben a nárciszok csaknem kinyíltak. De ekkor egy szigorú hideg hullám megállította további fejlődésüket. A palánták megbámulták, életteleneknek, ténylegesen halottnak látszottak. Az ígéretes tavasz-indulás egyetlen éjszaka semmivé lett. Három héttel később azonban nagy meglepetésünkre és gyönyörűségünkre ugyanazok a palánták, miket elpusztultnak vettünk, egyenesen álltak, majd kivirágoztak. A természet megújulása igen hasonlít életünk tapasztalataihoz. Jöhetnek idők, mikor az öröm szomorúságra fordul, a világosság sötétségre, gyakran minden ok nélkül. Ha ezek a dolgok történnek legyünk kitartók, ismerjük fel újra és újra, higgyük, hogy Isten szeret minket nehéz napjainkban is. Ahogy a nárciszok vártak a megújulásra, a napfényre, mi ugyanígy reménykedve várhatunk az Úrra, hogy megújítson. Várjunk az Ő ajtajánál imádkozva, lábainál alázatban, asztalánál szolgálatban. A legjobbat az teszi, aki patrónusát a mennyből várja. A bátorságra is minden okunk megvan, hiszen mint Krisztus katonái az Ő vezérsége alatt vagyunk. Az Isten erejével pedig sokan mártíromságra is képesek voltak. IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, bocsásd meg türelmetlenségünk, mikor problémáinkra gyors feleletet várunk tőled. Segíts, hogy ígéreteidre hűségesen támaszkodjunk. Higgyük, hogy gondod van ránk. Ámen. — Isten mindig közel van hozzánk, és megújulást hoz legsötétebb napjainkban is. — Woodrow Dunn (Alabama) 20
