Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 14, — Olvassuk: Máté 6:7-15.

„Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak... amiképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is.” (Kolossá 3:13)

Mindnyájan ismerjük, hogy mi van a Miatyánk-ban. De észrevetted-e már, Kedves Olvasó, hogy az abban elsorolt lelki javak közül csupán egyetlen egyet ismétel meg az Isten Igéje — a következő két versben — és az nem más, mint a megbocsátás témája.

Valakinek kirabolták az otthonát. Fiatal, 17 eves suhanc volt a tettes. Pár hónap elteltével megcsöndült a károsodott ember telefonja. A rendőrség tudomására adta, hogy elcsípték a tolvajt, és ha akarja, személyesen találkozhat vele. Haragja immár elpárolgott, és miután begyalogolt a rendőrségi állomásra szemtől-szembe találta magát a fiatal tolvajjal. Csendesen, pár szóval megnyugtatta a szégyenkező fiatalembert, hogy megbocsátott néki — és felajánlotta, hogy segítségére szeretne lenni. Kijárta, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék. Majd felruházta a gyermek-ifjút. Még munkát is talált neki. Öt esztendő telt el. Az egykori tolvaj megbecsülte magát, még elő is lett léptetve munkahelyén. Egy kis házat vett, és élete végéig meleg barátság fűzte a könyörületes barátjához.

Nehezen megy nálad a megbocsátás? Akkor még baj van Istenhez való viszonyodban! Aki viszont tudja, hogy Isten neki mennyi bűnét bocsátotta meg Fia áldozati haláláért, az „megfeszíti magát" nehéz természetével, s megbocsát, elfelejt, s áldja Istent érte.

IMÁDKOZZUNK: Hálásan köszönjük Néked, Urunk, az új életet, amit a bűnbocsánat hoz magával. Jézusunk nevében, Ámen.

— A meg nem bocsátás megbénítja imáinkat. —

Bridger Margaret (Anglia)

16