Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: Jak. 2:14-18.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14:13)

Nemrégen volt édesanyámnak a temetése. Kicsi termeténél belülről sokkal nagyobb volt. Amellett, hogy otthonunknak kiváló házvezetőjeként élt, szoritott arra is időt, hogy a helybeli iskolában tanítson és egyéb szolgálatokból is kivette a részét. Mikor 65 éves korában nyugdíjba vonult, megrokkant egészséggel, azt hittük, hogy mindennek vége lesz. Isten kegyelméből azonban még 20 esztendőt élt, szomszédjai és az egész városka szolgálatában. Utolsó éveit azonban tolószékben töltötte, és még olvasni sem tudott többé. Egy alkalommal hangosan felolvastam neki egy áhítatos könyvecskéből, amelyben annak az írója dicsérő szavakkal illette tanító nénijét, aki minden reggel bibliai idézetekkel kezdte el a tanítást. „Nahát, fiacskám, még jól emlékszem, hogy én is azokkal a bibliai versekkel vezettem be az oktatást" — jegyezte meg édesanyám. „Gondolod, hogy az én tanulóm lett volna?” Temetése után megtudtam, hogy ő volt az a tanító ! Koporsója mellett ott könnyeztek régi tanítványai, egytől-egyig becsületes, szorgalmas, istenfélő állampolgárok.

Boldog halottak! Nemcsak azért boldogok, mert letették a földi élet nyűgét. Ez a hitetlenekkel is hasonlóan történik. A Lélek Jánosnak azokról a halottakról beszél itt, akik nem üres kézzel állnak majd az ítélő Bíró előtt. Cselekedeteik is ott fénylenek Ő előtte. Óh, hogy szeretnék ilyen lenni!

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Urunk, vezéreljed napjainkat azzal a meggyőződéssel, hogy életünknek és munkásságunknak örökké megmaradó eredményei lesznek. Drága Jézusunk nevében, Ámen.

— Bármit teszek is hitből, életet formálok. —

Avant Hilda (Tennessee)

17