Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 2.—Olvassuk: IThessz. 5:16-24.

„Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (IThessz. 5:16-18)

Az ifjú 54 napon át feküdt már kómában a kórházi ágyon. Neve Dale. Egy gimnáziumi futballmeccsen fejsérülést szenvedett és repülőgépen vitték a legközelebbi város kórházába. Osztálytársait nagyon megrázta az eset, sőt lakóhelye népét is. Imaharcba kezdtek. Táblát helyeztek el, ahol mindenki olvashatta ezzel a felírással: „Imádkozz Dale-ért!" Mikor eljött az 55-ik nap, a beteg kinyitotta a szemét. Egy másik tábla lett kiszegezve az előbbi helyen: „Örülj, adj hálát Istennek, Dale felébredt! Imádkozz tovább!”

Az édesapa pedig háláját így mondta el egy riporternek: „Az imádságok által, mit annyian mondtak el naponta, jobban megismertem fiamat, kicsoda. Kit annyian szeretnek, gondját felvették és Isten elé vitték, csak jó gyermeke lehet Istennek.” Testvérem, a történet kapcsolja szívedet oda, amit Pál apostol mond az örömről, imádságról, hálaadásról. Nem tételezhető fel, hogy amit Pál ezekről említ, az egy alkalomra szól. Nem. „Mindig, minden időben, minden körülmények között" ez legyen a hívő ember élete, mert ez az Isten akarata. Mikor imádkozunk valami fontos történik, ráadásul ahhoz, amit látunk. A hittel való imádságnak mindig meg van a gyümölcse, ha a remélt eredményt még nem látjuk is.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, tölts be kegyelmeddel, hogy minden időben imádkozni tudjunk, s hogy legyünk örvendezők, hálásak irántad, bármit hozna is az élet. Ámen. — Öröm, imádság, hálaadás életünk java lehet naponta. —

Fred Cloud (Tennessee)

4