Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

Imádkozol-é gyakran? És hosszan imádkozcl-é? Olyan-é imaéleted, amilyennek szeretnéd? Gyakran kérdeztem ezeket a kérdéseket, de soha senki nem mondta nekem, hogy sokat, gyakran imádkozik, és hogy olyan gonddal teszi, ahogy kellene.

Az imádkozó nem közönséges ember. Lehet, hogy valakinek általában rossz érzése van az imádkozásról. Talán nem találja magát megfelelőnek rá. Úgy gondolja: Van egy jó, helyes út, mód az imádkozásra és ő nem találja. Az olyan bibliai versek, mint pl. „szüntelen imádkozzatok”, nyomasztó teher azoknak, akik nem imádkoznak rendszeresen. Ha általában gyengék vagyunk az imádkozás területén, mit gondoljunk a szüntelen imádkozásról? Van-e egy abszolút standard? A Biblia nem ad egységes szabályt módról, időről, testtartásról. Kézfelemelés, arcraborulás jól ismertek, de a kézösszetevés, fennállva, ülve imádkozás sem volt idegen a Biblia imádkozóinak. Hogy imádkozott Dávid az ágyában, István vértanú a kövek ütése alatt? Helyek: A szentély, a templom, a puszta, a zárt, belső szoba. Mód: Magánosán, közösségben, sírva, összetörve, örömben, felszabadultságban, szabadon, könyvből.

Isten ajándékozásában is különbség van. Némelyek nem tudnak imádkozni a nyilvánosság előtt. Vannak, kik nem tudnak ébren maradni ágybatérésük idején, hogy imádkozzanak, mások nem képesek idejében felébredni, hogy legyen idejük Istenhez szólni. Sokan napi időponthoz rögzítik imádságukat, többen többször rövid imát mondanak napközben, talán csak Istenhez sóhajtanak, nevét ismételgetik. Mit hát? Bármi segít, hogy megnyissuk szívünk Isten felé, ez az, amit tennünk kell. Isten akar időt tölteni veled, vágyik veled beszélgetni, s arra, hogy vonjál másokat is Ő elébe együttes imára. De ne tévesszük soha szem elől, hogy imádkozásunk helye, ideje, módja lehet különböző, mert különbözők vagyunk, de Isten a különbözőségek alkotója tudja ezt és nem bánja.

Mary Lou Redding